Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Kedves középkorú ( negyvenes-ötvenes) egyedülálló-magányos sorstársak! Mit gondoltok a társkeresésről a mai világban? Van egyáltalán, aki komolyan keres társat?
Részletezve: 2008 - ban váltam el, jelenleg 44 éves nő vagyok. Több - kevesebb lelkesedéssel próbáltam az interneten több társkereső oldalon is "keresgélni".
A tapasztalataim meglehetősen elkeserítőek. A korban hozzám illő férfiak általában vagy 1. húszéves fiatal bombázót kerestek, holott ezt ők külsőben - belsőben nem tudták nyújtani.De ha igen, akkor is szerintem túl nagyok a generációs különbségek ahhoz, hogy húsz év korkülönbséggel igazán jó kapcsolat létrejöjjön. Nyilván van ilyen is, én ezt sem ítélem el. 2. vagy lehet a nő idősebb, de akkor legyen szép, okos, főzzön,mosson takarítson,szolgálja ki az urat, meg még mittudomén mit nem. 3. aztán vannak a szobanövények,vagy amőba stílusú fickók, akik egy értelmes mondatig nem tudtak eljutni, tipikus "kő kóla", meg "Zsanett várlak a szökőkútnál" értelmi szint.3. és itt vannak az örök gyerekek, aki még negyvenes éveiket is tinédzserként töltik, a nő legyen szép, de ne kelljen semmilyen felelősséget vállalni a kapcsolatért 4. és akik nyíltan vagy titkoltan, de gyakorlatilag nős férfiként kerestek valakit, a "szabadidő eltöltésére". Ezt csak én nem értem vajon? Én két lehetőséget tudok elképzelni, vagy működik a kapcsolatom, és akkor miért tekintgetnék ki belőle, vagy nem, és akkor megint csak vagy meg tudom javítani, és akkor nincs értelme a társkeresőn nős férfiként megjelenni, vagy nem működik, akkor miért nem lépek ki belőle?
De a fő kérdés, van - e köztetek valaki, aki középkorúként társra talált a netes társkeresőkön?
Ja, még a pszichés sérülteket nem is említettem, akik első körben tök normálisnak tűnnek, hosszú leveleket írnak, aztán hamar kiderül, hogy igazából nem is keresnek kapcsolatot, csak vagy az egójukat legyezgetik, vagy pedig igazából lelki szemetesládát keresnek ahhoz, hogy elsírják előző párkapcsolatukon még nincsenek túl, és a találkozó ( ha lesz ilyen) arról szól, hogy meg kell hallgatni az exről mindent, szépet és rosszat, majd legközelebb ugyanez. De miért????
válasza:Nagyon jól megfogalmaztad, amit én gondolok, bár én férjnél vagyok, de a környezetemből kiindulva, pontosan ezt tapasztalom. Nőktől ugyanezeket hallom, amilyen tipusokat te felsoroltál.. Nem tudom mi van ennyire félresikerülve a mai világban. :(
Vagy hogy találjon magának valaki egy értelmes társat, aki nem ilyen, amiket felsoroltál, kb egy csoda kell.
válasza:Probalkozz kereszteny korokben kereszteny tarskereso oldalakon.
Ott tobb az ozvegy ferfi aki hazassagot szeretne es komolyan gondolja az eletet.
Jo tapasztalatom van hivo ferfiakkal
válasza:Kétszer írtad a 3. pontot. :)
Te is próbáltál ott megkeresni férfiakat, vagy csak téged keresnek? Szerintem inkább magadra kéne időt szakítanod a társkeresők helyett.
válasza:Én 49 évesen - 2 év társkeresős keresgélés után - találtam meg a párom. 6 éve vagyunk együtt és nagyon harmonikus a kapcsolatunk.
Rengeteg emberrel találkoztam, felsorolhatatlanul sok csalódás ért és regényt tudnék írni a baromságokról, meg az életképtelen emberekről. Végül már éppen törölni akartam mindenhonnan magam, mert elegem lett, amikor rám írt a mostani párom. Vele sem akartam már találkozni, de szerencsére nem hagyott békén.:)
Rengeteg türelem, kitartás és megfelelő lazaság, humorérzék kell hozzá, de nem lehetetlen.
válasza:Én 44 vagyok 2 éve tarskereson (love.hu) talalkoztam a parommal. Ritka nagy szerencse a mienk alairom de sikerult pedig csak 1 nappal elotte regisztraltam be h ramirt :-)
Jovore lesz az eskuvonk!
válasza: válasza: válasza:Én is voltam társkeresőn, hasonlóak a tapasztalataim. Bár megjegyzem, férfi ismerőseim is hasonlókról számolnak be a felhozatal tekintetében, szóval a női "kínálat" se sokkal jobb. (Megjegyzem, ezt magam is megtapasztaltam olyan társkeresőkön, ahol a felhasználók látják egymást, tudnak kommunikálni, nem csak társkeresési, hanem közösségi funkciók révén).
Mivel én ismerkedtem más módon is, nem csak interneten, azt állapítottam meg, hogy a társkeresők csak leképezik a valóságot. A való életben is ugyanezek az emberek vannak.
Azért ebben a korban a "normális", kapcsolatra alkalmas emberek élnek boldogan a normális párkapcsolatukban, vagy ha valamilyen okból mégsem, akkor csak nagyon-nagyon rövid ideig vannak jelen a "húspiacon". Ha nem vagy jó időben, jó helyen, már le is csúsztál róluk.
Tudni kell szelektálni. Én úgy ismerkedtem, hogy tudtam, ezerből maximum egy ember van, aki számomra ideális társ lenne, és az volt a célom, hogy azt az egyet megtaláljam. A másik 999 NEM ÉRDEKELT, nem foglalkoztam velük túl sokáig, lapoztam tovább.
Fél év ismerkedés után (nem társkeresőn) találtam meg a párom, egy független, roppant intelligens, magasan képzett, céltudatos, figyelmes, gondoskodó férfi személyében. Azóta már az élettársam. Szóval igenis lehet találni kincseket a "szemétdombon". Ezt azért merem kijelenteni, mert a párom is fent volt társkeresőn, amikor én is, csak épp nem ott ismerkedtünk meg.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!