Kizáró ok egy kapcsolatban, ha az egyik fél édesanyja mentális beteg?

Nekem az anyosom bi polaris depresszios volt, atyavilag:-)))Ettol fuggetlenul mindig szamithattam ra, nagyon nagyon szerettuk egymast amig meg nem halt...csak tudni kellett vele banni, es erteni, h sokszor nem azert merges mert utal, meg nem azert kiabal valakivel mert ki nem allhatja, hanem azert mert beteg.

Persze voltak kimondottan jo napjai, de akkor sem akart senki a rossz oldalan lenni:-))))Egy csomo dolgot rahagytam, hagytam h kivalassza a fuggonyeim szinet, agynemut (imadott agynemut venni), orultem amikor vette mindenfele specialis fozo keszletet annak ellenere h fozni nem tudok, vegulis sosem vitatkoztam vele, de volt talan ketszer olyan amikor megbantott:-)

A sogornommel 3 evig nem allt szoba, mert kvazi leorditottak egymast, mert a sogornom ugy erezte, h beleszol a dolgaiba. A ferjem ex felesegevel ugyanez, ott sem beszeltek evekig, mert az a no sem hagyott ra semmit:-))

Mikozben nem nagy dolgokrol volt szo, de meg a sajat Nagyim is beragott ra amikor az anyosom megjegyzest tette a szobankra, marmint mekkora kupi van:-)))

Sosem a rosszindulat vezerelte, o az a tipikusan mindig segiteni akar, atadni a tudasat csak rossz stilusban adta elo magat sokszor, de sosem volt mogotte rossz szandek:-)Engem meg nem zavart, mert semmibol nem allt rahagyni a dolgokat, inkabb a ferjemmel volt sok konfliktusa, mert a ferjem sem hagyott ra semmit:-)

A hangulatingadozasok eleg kimeritoek voltak, percenkent valtozott a hangulata szoval ezt azert nehez volt kezelni:-)Olyan edes volt, tudta h meg fig halni es akkor is csak figta a kezem h momdta h "nagyon szeretlek"....na mindegy.

Szoval nem, nem kizaro ok:-)