Miért van ez a legtöbb esetben így?

Azért, mert úgy válogattok a jelöltek között, mint a boltban a csokit a polcról. Fel sem merül senkiben, hogy esetleg a másiknak is szimpatizálnia kéne veletek, vagy hogy beleszólhat, hogy akar-e tőletek valamit.

Kinézi magának egyik a másikat, és odamegy leszólítani minden előzmény nélkül. Aztán arcra esik, mert nem kölcsönös az érdeklődés.

Régen, nagyon régen, egy messzi-messzi galaxisban ezt úgy csinálták, hogy aki tetszett, arra előbb mosolyogsz, kicsit szemeztek, leveszed a testbeszédből, hogy érdeklődik-e, nyitott-e a közeledésre, vagy le se tojja a fejed. És ha kölcsönös, akkor odamész.

Ilyenkor jön az, hogy túl magasak az igényeid, miközben te nem tudod megugrani a lécet azoknál, akik tetszenek neked.

Viszont akiknek bejössz, azok ugye szóba se jöhetnek, mert neked nem elég jók. Pedig hidd el, hogy közülük kéne választani valakit, mert abból soha nem lesz kapcsolat, ha a túl jó után vágyakozol, miközben te fele annyit sem tudsz nyújtani. Túl sokat gondolsz magadról, nulla az önismereted. Nem tudod belőni a saját szintedet, vagy az olyan alacsony, hogy hasonló neked se kell.

Nem kell ezt a kérdést túlbonyolítani, pont erről van szó.

Adott egy átlagos pasi/csaj, akiknek csak a bombanők és szuperpasik kellenek, és ha őket megszólítja egy átlagos, akkor röhögve elhajtják. Utána meg sírnak, hogy évek óta magányosak.

Nincs ilyen, hogy "nem ugrod meg azt a szintet" egyáltalán nem is értem, miért kell ilyen szinteket kitalálni. A vonzalom ennél sokkal komplikáltabb.

Velem is az a helyzet, mint a kérdezővel, pedig jól nézek ki, eddig kb. 10 csaj volt már belém zúgva, de számomra egyik sem volt az igazi. Én 3 lányért voltam oda, mind3an teljesen átlagos lányok voltak, eleinte egyik sem érdekelt, először a személyiségük fogott meg, aztán ahogy egyre jobban megkedveltem őket, szép lassan beléjük szerettem és testileg is ellenállhatatlanul vonzódni kezdtem hozzájuk, de sajnos nem kellettem nekik.