Hogyan törődjek bele, hogy nem kellek a férfiaknak, és nem lesz családom soha?

Soha nem voltam népszerű, millió visszautasítást kaptam ha én mertem próbálkozni. Ha pedig nem próbálkozom, akkor nálam sem szokott egy pasi sem. Persze volt néhány akinek tetszettem, de őket 2 részre lehet osztani. Az egyik aki csak az egyszer dugható nőt látta bennem, és csak szexben gondolkozott, a másik aki pedig külsőleg nem passzolt hozzám. Ők mind alacsony, sovány, törékeny férfiak voltak, akikhez az én testalkatom nagyon nem illene, nevetség tárgya lenne. Voltak kapcsolataim ennek ellenére, de amolyan komolytalan fiatalkoriak. Viszont már nem erre vágynék, hanem egy olyan férfira aki meg szeretne állapodni, szeretne családot a következő 3-4 éven belül. De ilyen nincs, akinek énis kellenék. Az elmúlt időszakban sok netes randim volt, és mind kudarc, kudarc hátán. Nem akartak tőlem semmit utánna, eltűntek nem írtak többet, vagy ki lehetett érezni a szavaikból hogy szexkapcsolatba belemennének velem, de nem én vagyok a nő akit keresnek. Pedig képpel ismerkedem, tudhatták mire számíthatnak, hogy nem vagyok egy szépség. A személyes ismerkedés meg nem téma, mert nem járok sehová, csak dolgozni, boltba, ügyeket intézni stb kötelező programokra, oda meg senki sem ismerkedni megy. Szórakozóhelyekre nem szeretek járni, nincs is kivel, egyedül meg hova induljak el? Néha beülök magamban kávézni valamerre, aztán ennyi. Persze mindig mondják az emberek hogy nem szabad rágörcsölni, de hogy érezzem magam ha a volt osztálytársaim, egyéb velem egykorú ismerőseim egytől egyig a párjukkal laknak, és a felének már gyereke is van. Persze lehet mondani hogy fiatal vagyok 25 évesen, de ha kiszámoljuk a dolgokat, ez az a kor amikor már ideális lenne párt találni. Ha most rögtön megismernék valakit, akkoris minimum 2-3 év mire oda jutnánk hogy belevágunk a babatémába, akkor mire megszületik már 28-29 éves leszek. Úgy érzem elkezdett ketyegni az a bizonyos óra. Mielőtt ezt mondjátok, nem, nem szoktam ezzel a szöveggel elrémíteni a férfiakat. Fel sem jön ez a téma az ismerkedés során, max annyi hogy komoly kapcsolatra vágyom. Kezdem azt érezni hogy fel kellene adnom, és akkor nem érne ennyi csalódás folyton. De van értelme egyedül leélni egy életet?