Mit kell ilyenkor mondani, ha nem akarom megbántani az illetőt?

Autista lányként rengeteg gondom van az emberi kapcsolatokkal. Eddig ha olyan helyzetbe kerültem, amivel nem tudtam mit kezdeni, általában elmenekültem, értsd pl. nem vettem fel a telefont, nem válaszoltam üzenetekre, teljesen eltűntem az illető ember életéből. Viszont tudom, hogy ez bunkóság és gyerekes, úgyhogy nem szeretnék már ilyet csinálni.

Szóval az a helyzet, hogy párt keresek. Van sok olyan ember, akiknek már a profilja sem szimpatikus (pl. tök mást tervez az életével, mint én és nem illünk össze), ezeket nem tudom, hogyan utasítsam el úgy, hogy egyértelmű legyen, de ne parasztság. Párszor próbálkoztam, de szerintem nem értette meg az illető, hogy ez elutasítás volt, mert utána még írogatott tovább (pl. egy srác nagyon messze lakott tőlem, külföldön, és írtam neki, hogy bocs, de túl messze lakik, erre visszaír, hogy az igazi szerelem a távkapcsolatot is kibírja, meg adjak neki egy esélyt, nem értette meg, hogy nálam egy távkapcsolat egyszerűen nem működik).

A másik helyzet az, akiknek a profiljuk szimpatikus, váltunk is pár üzenetet, de mikor élőben találkozunk, valahogy nem az igazi, nem érzem jól magam vele. Őket hogy tudom udvariasan visszautasítani?

A harmadik meg, akikkel szívesen ismerkednék tovább, de nem akarok járni velük, mert alig ismerem őket, és nekem hosszú idő kell ahhoz, hogy el tudjak kezdeni járni egy férfival. Nem arról van szó, hogy egyszerre több férfit akarok hülyíteni, épp ellenkezőleg, azt szeretném a tudtukra adni, hogy szimpatikusak és szívesen barátkozom velük tovább, és esetleg lehet valami több is belőle később, de még nem vagyunk egy pár. Csak ha pl. olyat írok, hogy jól éreztem magam vele, meg találkozzunk máskor is, akkor úgy veszik, hogy én járni akarok velük, és aztán felháborodnak, hogy találkozgatok még másokkal is rajtuk kívül.