Lányos gyermekes apukaként hol van a legtöbb esélyem egy normális társat találni?

Kisfiús anyuka vagyok és szerintem meg épp nem a játszótér a megfelelő hely (vagy aki ezt tanácsolja, vannak pozitív tapasztalatai, egyáltalán kisgyereke? :)

Attól, hogy van egy kisgyermekem, még nő vagyok- egy ismerkedés, randizás, párkeresés meg éppen nem az anyaságomról szól.

A játszótéren nem tudnék kötetlen és felszabadult lenni, hiszen akinek kisgyereke van, az tudja, hogy ilyen helyeken is fél szeme mindig a kicsin van, de előfordul az is elég gyakran, hogy ugrani kell, mert leesett, elfogyott valami, kitört a háború egy lapátért, éhes-szomjas-pisilni kell. Nálunk épp most maradoznak el a játszóterek, de van helyette más program, helyszín.

Nekem ez egy másik szelete az életemnek és bevallom őszintén, hogy egy még ismerkedési szakaszban lévő férfit nem mutatnék be azonnal a gyermekemnek.

Azt szeretném (gondolom te is kérdező), hogy engem ismerjen meg az a férfi és nőként, emberként kedveljen meg először.

Legyen időnk, amikor egymással tudunk találkozni (akár nap közben is, mert kisgyermeket nevelve azért nem könnyű az esti randikat valószínűleg megoldani, de munkaidőben pl. nem lehetetlen), egymást megismerni.

Attól, hogy gyermeket nevelünk még a randizásnak, ismerkedésnek szerintem hasonlóan kellene zajlania, mint házasság/gyerek előtt.

Igen, talán az idő egy szűk keresztmetszet, de ha kellően szimpatikus vagy egy nőnek, ezt is meg lehet oldani.

A játszótér ellen még egy praktikus érvem: ha a kisfiammal rollerezni, biciklizni vagy deszkázni megyek (vagy régebben homokozni, játszóterezni stb.) akkor azért azt egészen más ruházatban teszem, mint ahogyan egy randira készülnék. A munkanapjaim is elegáns ruházatban, magassarkú cipőben telnek, így nap közben egy kávé még csak-csak kivitelezhető, de a játszótéren inkább az anyák is a sportos/praktikus darabokat részesítik előnyben- és amelyik szülő foglalkozik is a gyermekével és nem csak tabletezik, annak néha homok pereg a nadrágzsebéből és keresni kell a fél pár szandálját a homokozóvödörben :)

Én azért megadnám a módját a találkozásoknak, mert akkor annak a számomra szimpatikus férfinek szentelném a figyelmemet (amikor meg játszótéren vagy labdapályán vagyunk, akkor meg a gyerekemnek, ilyen egyszerű ez)

Sokat gondolkodtam már én is azon, hogy hol, hogyan érdemes, de még nem jutottam elhatározásra.

Neked sok sikert kívánok kérdező.

Hát nem tudom. Én első párkapcsolatomban vagyok még mindig, nincs gyerekünk, de azt nem tudom miért baj, ha nincs meg az a szép kiöltözős randis korszak? :O

Én hétköznapi szerelésben ismertem meg a páromat. És hétköznapi szerelésben is voltunk mindig. Nem randiztunk soha úgy igazából a járásunk előtt. És mégis képesek voltunk szeretni egymást.

Szóval nem tudom mi a baj a mackónacis anyukákkal és apukákkal. Szerintem a szerelemnek az a legnagyobb igazolása, hogy ha így is beléd tud szeretni szépnek látni, hogy le vagy rongyolódva. A csilli-villi randi után egyszer úgyis látnia kell pólóba és mackóba is.

Voltam a helyzetedben. Játszótér!

Persze, nem randiról beszélünk, meg szexről. Csak épp a legfontosabb dolgokat látod rögtön: Milyen a gyerekével, hogy viselkedik a többi emberrel, mennyire rendszerető, következetes, megy ilyesmik.

egy két hét alatt aztán el lehet jutni közös programig, a gyerekekkel, vagy külön találkozásig.

Hasonló - csak a zsúfoltság miatt kicsit nehezebb a táncház, vagy játszóház.

Te se tudsz jobb referenciát felmutatni ám, mint, hogy milyen kedvesen, meg ügyesen bánsz a két kicsi lányoddal.

Kedves Noblesse,

Nincs semmi baj a te módszereddel, elveiddel sem, az enyémmel sem- a kérdezőét meg nem is ismerjük.

Anyaként, nőként válaszoltam.

Nem is vagyunk nyilván egy korosztály, nincs ezzel sem semmi gond.

Te nem kedveled a "kiöltözést" nekem pedig a mindennapok része. Egyik sem feltétele a jó párkapcsolatnak.

20-as éveim elején nekem is inkább lazább volt a stílusom, egyetemistaként vagy buliban, sporteseményen persze hogy másképp öltözik a normális ember.

Később azért ez sokunknál változik, akár az életkorral a stílus is, a munkakörrel, esetleg magasabb beosztással a napi ruhatár is.

Nekem tényleg a kocsiban a kisfiam deszkája mellett van a lapos ballerinacipő vagy a kapucnis széldzseki.

Szerintem igenis izgalmas és jó dolog, ha egy randit is lehet várni, lehet rá készülni- ebben semmi megtévesztés nincs. Teljesen természetes, hogy mindenki igyekszik a legjobb formáját hozni, nem?

Nincs gond a szabadidős felszereléssel sem, én is szívesen kirándulok, de legalább ugyanilyen szívesen ülök be egy kávéra, étterembe vagy kultúrális eseményre is.

Tud csinos és természetes lenni egy szabadidős anyuka is a homokozóban, komolyzenei koncerten vagy étteremben kevésbé.

Nekem viszont nincs lelkiismeretfurdalásom, mert igényes szép, elegáns ruhákban és kiegészítőkkel érzem jól magam és továbbra sem a játszóteret tartom a legmegfelelőbbnek.

:)

...az elvált nő, anya vagyok ismét.

Abban igaza van itt az egyik előttem válaszolónak, hogy a játszótéren tényleg meg lehet figyelni egy-egy szimpatikus nőt, de SZÜLŐI szerepben- persze ebből is lehet következtetni a jellemére, de nem mindig.

A párkapcsolati viselkedés, szerepek azért más, mint az anyaság. A kisfiamm következetes vagyok és életkoráb adódóan esetenként szigorú is, ha arra van szükség- a partneremet nem sűrűn kell eligazítani, ha vállalhatatlan a viselkesése ;)

A játszóteret jellemzően 6 év alattiak látogatják- simán lehet rossz napja a gyereknek, lehet az anya is türelmetlenebb, a kicsi is hisztis, sírós stb.- elég sokat kellene a játszótéren lógni, hogy a nő konzekvens nevelési elvei is kiderüljenek és ne egy-egy eseményből kelljen következtetni, nem?

Ennyi erő el inkább előbb az derüljön ki, hogy a leendő partnerem milyen ember, férfi/nő- a nevelési elveinket elég lesz akkor egyeztetni, ha már összeköltözésre érett a kapcsolat, az meg nem 1-2 hónap. Ha mint ember számomra megfelelő és az általános értékrendje is közeláll az enyémhez, akkor nagyobb valószínűséggel fogunk később a gyereknevelési kérdésekben is egyezni. Számomra is fontos a gyermekem persze, ám én nem valaki ek az anyjaként definiálom magamat, hanem xy emberként, nőként is, sokféle szerepben.

De ezentúl akkor jobban figyelek majd, ha gyerekprogramokon férfiak is szóbaelegyednek velem ;)