Volt már olyan elhatározásotok, hogy igenis "megszerzitek" a másikat, még ha nem is tetszik? Mi lett belőle?

Pont így nem, de volt olyan, hogy nem annyira tetszett mégis meg szálltként akartam, ... hogy miért ? mert még nem volt barátnőm és mindenképp ki akartam próbálni milyen egy lány közelében lenni ... de nem jött össze.

Tavaly sikerült addig eljutni, hogy szánalomból kaptam egy csókot. A vicc, hogy az elején nem is tetszett a lány a végére meg alig tudtam elfelejteni annyira bele szerettem.

Bizony bele lehet őrülni lassan a magányba is. Lehet bármennyi barátod, bármid fizikailag és lelkileg, ha olyan helyzetbe vagy mint sokunk erről az oldalról, lassan már csak egy fő gondolat veszi át az irányítást, ... kell egy nő.

Már 28 vagyok, ha a sopánkodásra fordított időt tudományos kutatásokra fordítottam volna, akkor most valószínűleg, a jachtomon szürcsölném a limonádém, vagy épp a Marson végeznék kutatásokat saját szakállra és ezt szerintem bármelyik 30 körüli srác elérte volna ha azt a sok önemésztés helyet valóban tanult volna az önemésztés helyett. Tanultam de úgy érzem a kurzusokon is csak fantomként voltam jelen és hogy mindenütt csak szerencsém volt... a legújabb munkahelyemen és mint a régin is vagy 4-5 évig nevetséges munkáért kaptam hatalmas fizetést. (Hatalmas átlagosan jó villamos-mérnöki bér). Állandóan rettegek, hogy mi lesz ha valamit nem tudok meg csinálni de valahogy, mindig szerencsém van. Tanulni nem tudok, állandóan magam alatt vagyok. Csak a szándék és a lendület van meg.

Állandóan csak az jár a fejemben, hogy kell egy nő.

Éppen ezért a jelenlegi válaszom, hogy ha összejönne, egy futó kis kaland egy tőlem fiatalabb lánnyal ki nem tetszik annyira lehet bele mennék, de csak azért, hogy megszabaduljak, a gyötrő gondolataimtól. Ha szerencsém lenne akkor nem én húznám a rövidebbet, és könnyen megszabadulnék a kis naiv cafkától. A célnak megfelelne. 28 éves vagyok és amennyit már vártam arra, hogy legyen egy normális barátnőm nem szegyelem magam azért amit mondtam, ennyi vigasz díjt megérdemlek, ha arra gondolok, hogy egyesek ez idő alatt milyen gyűjteményt hoztak össze amíg én nélkülöztem.

Egy velem egykori vagy idősebb lánnyal nem jönnék össze mert félnék, hogy csak egy nyugodt életre vágyna egy mérnök mellet, hogy legyen ki fizesse a számlákat és ruhákat, nyaralást.

Egy velem egykorú lánnyal bizalmatlan lennék akkor is ha tetszik, mert már nem hinném el, hogy önmagam miatt kellenék. Mi van ha én is csak egy ilyen vigaszdíj lennék egy időre vagy örökre vagy csak eszköz, és majd küldhetnem havonta a csekket.