Veletek is előfordult már, hogy pokolian vágytatok egy társra, de közben meg mégsem tudtatok belekezdeni egy kapcsolatba?

7 év depresszió alatt így voltam vele, hogy féltem a csalódástól, nem mertem kapcsolatot kezdeni, de közben nagyon is vágytam rá...

23F

Hasonlóképpen vagyok....jelentkező is lenne rá. De valamiért nem érzem magam elég jónak hozzá Vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy mivel most rengeteg dolgot le kell zárnom az életemben...családi problémák. Jobb is, hogy nincs. Mégis iszonyatosan vágyok valakire. Csak párkapcsolatban valahogy mindig a *rosszfiúkat* is fogtam ki. Nem voltam valami tudatos és így elég szar visszagondolni rá, hogy mennyire idióta voltam. De előbb helyre jövök most. Talán jobb is így, hogy nincs senkim. Majd a következő kapcsolatomnál ....talán más lesz :)

A lényeg, hogy sok sok sok sok kitartás kell ehhez.

23N

Én is így érzek most. Pár hónapja szakítottam a barátnőmmel és azóta nem is merek párt keresni, mert félek, hogy nem felelnék meg senkinek, ugyanakkor nagyon magányos vagyok, nincs senkim.

22/F

Én is szintén.

Annyit bántottak már, nem akarom újra átélni. :/

Azon kívül, hogy a nap 16 órájában gondolkozok, hogy kell valaki.

16/f