Érdemes még várnom szerelemre, komoly kapcsolatra, ha az összes férfi csak a p*uncit látja bennem, vagy csak addig vagyok jó, míg nem találnak jobbat?

Nincs kint semmim, nem öltözöm úgy, mint egy útszéli, nem vagyok egy nagyszájú p*csa sem, tehát semmi nem indokolja, hogy minden férfi szemében csak ennyit érjek. Csalódtam a férfiakban, már nem hiszem, hogy találnék valaha is olyat, aki nem ilyen és lehetne jövőt építeni vele. Egyszerűen nem érzem, hogy közelítene hozzám bárki is másként, minthogy van egy lyuk a lábam között, nem érzem, hogy engem is emberi lénynek tekintenének.

(Amúgy nem voltam együtt sok férfival, nem fekszem össze mindenkivel - tudom, hogy ez az itteni férfiak első gondolata.)