Miért lehet az velem hogyha alakul egy kapcsolat valakivel mindig elhidegülök?

Nekem nő létemre volt ilyen. Amikor tudtam, hogy szeret, már azt éreztem, hogy nem kell. És sorra. És mikor sok embert így elküldtem, utána szóltam magamnak, hogy ez így nem lesz jó, ebből bizony ki kell szállni, mert ez így fog életem végéig menni. (amúgy ezt nem tudom neked elmeagyarázni, de ilyen családi örökség volt ez, nem volt konkrét oka, de olyasmi miatt volt, ahogy rájöttem, hogy a szüleim házassága nem volt túl jó, s bár én külön laktam tőlük, anyám nagyon kapaszkodott belém, nem akarta, hogy legyen komoly kapcs-om, még ha nem is volt ez nála tudatos, mert félt, hogy úgy elveszít. ) és úgy tudtam ebből kiszállni, hogy a következőnél, tudatosan ellene álltam, és csak azért is folytattam a kapcsolatot, és kb. 2-3 hétig nagyon szörnyű volt ez az érzés, hogy nem kell, nem szeretem, nem akarom h. megcsókoljon, aztán áttört, és végre rendesen tudtam szeretni az illetőt, és minden redben. Ő lett a férjem, 7 éve boldog házasok vagyunk, 3 gyerekkel.

Szóval egy tudatos dontést hoztam, hogy nem fogadom el, hogy én mindenkitől elhidegüljek, nem fogja ez az irreális érzés tönkre tenni az életem. És pár hét kellett, és mintha megtört volna.

Szóval én ellene mentem, álltam ennek.

szerintem ha más pasival csináltam volna, tehát az előzővel, (Akkor még nem esett le bennem, hogy mi is történik.)akkor nála is működött volna ugyan így, szerintem ez nem pasi függő volt.