Szerintetek lesz így valaha párom?

26/L vagyok, elváltak a szüleim. 1-1,5 év múlva nyugdíjba mennek, így nekem kell őket segíteni anyagilag. Apum kertes házban él él, ellátja a kertet, de nagyon rossz állapotban van a betegsége miatt, vagy a költözését, vagy a segítését meg kell oldani. Anya önálló, de neki volt egy nagyon rossz kapcsolata, kiszámíthatatlanul viselkedik.

Teljes munkaidőben dolgozom és nagyon kell hajtanom, hogy ne látszódjon, hogy kiszolgáltatott helyzetben vagyok. Plusz ott van még a háztartás is.

Sokszor vagyok fáradt. Magányosnak érzem magam, nem nagyon van kivel beszélgetnem. Akikkel eddig próbáltam összejönni, nem nagyon értették a helyzetet.

Azon gondolkozom, nem keresek komolyabb kapcsolatot, megpróbálok nagyobb tőkét összegyűjteni, és ha apu már kábé sínen van, vagy esetleg fel tudok venni valakit a gondozására, akkor keresek társat. De nagyon félek, hogy kifutok az időből.

Gyerekről nem is nagyon álmodozom, de jó lenne nem egyedül lenni mindig...