Az emberekkel miért nem lehet beszélgetni a lelkükről?

Azért szerintem, mert ha egy ember felvázolja valakinek a lelkivilágát, akkor abban bizony ott vannak a komoly létkérdések, pl. a dolgoknak, létnek mi értelme és hasonló filozófikus témák, sok ember pedig nem tud mit kezdeni ezekkel, mivel nem igazán tájékozottak az élet ezen területén - materialista világban élve-, és mivel nem tud hozzászólni, azt hiszi, hogy panaszkodás a másik fél részéről. Mondjuk tény, hogy sokan csak panaszkodni képesek, ha megkérdezed őszintén valamiről, de azért akad bőven intelligens ember is, aki viszont a másik véglet, mert nem akar másokat fárasztani a lelki dolgaival, nehogy a terhére legyen valakinek is. Aztán ott vannak az olyanok, akik csomót csalódtak már, és félnek attól, ha kiadják magukat, akkor megint pofára esnek. Mások még nem estek át csalódásokon, de annyira féltik a belső világukat, hogy egyszerűen nem osztanak meg senkivel semmit. El kell jutni egy olyan fejlettségi szintre, hogy megtudd állapítani, ki nyitott a lelkedre, kivel tudsz elmélázni dolgokon, filózgatni úgy, hogy nem sirámlistát ír egyikőtök sem, épp csak megismeritek egymást ehelyett. Kevés a valódi lélektárs.

Tapasztalatom szerint lehet és meg is nyílnak. Van egy feltétele. Olyan embernek hajlandók sokan megnyílni, akivel soha az életben nem fognak találkozni. Így, hajlandók. Akkor már nem, ha akinek meg nyíltak, azzal holnap, holnap után is találkozik és a szemébe kéne nézni.

Én tudnék, csak akiknek mesélek hanyatt-homlok menekülnek...

Olyanok is vannak, akik egyszerűen úgy nőnek fel, olyan nevelést kapnak, hogy ezt nem tanulják meg, mert beléjük nevelik azt, hogy ezeket a dolgokat magukba kell fojtani. Ami nyilvánvalóan nem jó, de attól még ilyen is létezik. Erre kiváló példa anyám és anyai nagyanyám esete. Nagyanyám egy olyan nő, akinek lehetetlen megfelelni, anyámnak ez fáj, de nagyon sokáig magába fojtotta ezt a keserűséget. Felnőttként már szembeszállt az anyjával, de igazán akkor kezdett a sarkára állni vele szemben, amikor látta, hogy én, a következő generáció, vissza merek szólni.

Mert általában ez emberek tojnak a másik lelki világára, de ha mégis meghallgatják, szeretik hátba szúrni azt, aki megosztotta velük a baját. Ilyen lett a világ, illetve talán mindig is ilyen volt.

Jaj. A szívemből szóltál. Annyira szeretnék értelmes emberi kapcsolatokat magam köré, de senkivel nem lehet beszélni, csak felszínes témákról. Túlzok, van 1-2 ritka hollóm, de nagyon örülnék ha több is lenne belőlük.

A legutóbbiról, akit közel engedtem magamhoz, kiderült, hogy méltatlan volt erre. Szóval nem csak azzal lehet gond, aki nem enged közel, hanem azzal is, akit.