Kinek az ötlete volt, hogy a nők jelekkel kommunikáljanak?

annak, aki szerint az alázat, szerénység, szemérmesség, béketűrés és tűrés, kivárás és passzivitás erény.

társadalomnak hívják.

Igazából ez megint a nemek kódolása témakör, kinek mi a funkciója. A férfi olyan egyszerű lélek, ő vadászik, megbeszéli a csapatársakkal, mi legyen a taktika, egyszerű, gyors, és célratörő, nincs félreértés.

Ellenben a nők a gyerekekkel maradnak, anyák lesznek, és ki kell találniuk, hogy a kicsik, akik még csak sírni és gügyögni tudnak mit szeretnének, mik az igényeik. Így a nők azért gondolnak túl mindent, azért a jelekből olvasnak. És ha egy fiatal lányt útjára bocsátanak, hogy "no lyányom ideje szerencsét próbálni", akkor magából fog kiindulni, meg jobb esetben a lánybarátnőiből (mert a legtöbb lány szívesebben barátkozik lányokkal) és nem érti, hogy ami a barátnőivel, anyuval, nagyival működik az a férfi emberrel miért nem?

Én sem voltam ezzel másként! Ott voltam 20 évesen, a fiúkat legközelebb az osztályomban láttam, és ott is kimerült a kommunikáció a reggeli "szia"-ban. Fogalmam nem volt, hogy működik egy férfi. A párommal sok is volt a súrlódás az elején, mert sosem értette mit akarok. Megszoktam, hogy anyuknál sosem kellett semmit kimondanom, tudták úgy is, hogy mire vágyok. Egy rezdülésem elég volt ahhoz, hogy kitalálják mi a szitu és ez volt a barátnőkkel is. (talán a nők híres 6. érzéke is ezért van)

Aztán a párom leült velem és elmagyarázta, hogy ő a férfi, neki magas, amit én művelek, ő ennél egyszerűbb lélek, úgyhogy fogalmazzak világosan. De mára már talán túl jól is ismer, már elég csak megjegyeznem, hogy "de jó ez szandál!", és akkor jön is a válasz: "de annyi szandálod van, minek még egy?" Pedig nem is biztos, hogy meg akartam venni, csak tényleg tetszett és ennek hangot adok.

Szóval itt igazából nincs gond sem a nőkkel, sem a férfiakkal. A gond itt rugalmatlanság és az az árok ami elválasztja őket. Erre jó a szerelem, mert az nyitottá teszi embert és elfogadóbbá, és akkor fel sem tűnik neki, hogy megértőbb lett. A két nem teljesen más felépítésű, és ebből a konfliktus. Ezt úgy lehet kiküszöbölni, hogy valaki rugalmas és türelmes lesz, és áthidalja az akadályokat.

Mindenkinek megvan a maga jele, a tiéd egy nagy fityisz.

20L

Bár némiképp egyet értek a kérdezővel, de #6 válasza azt hiszem elég logikus és kielégítő a témában. Van benne valami!

De az tény, hogy a nők gyakran képtelenek érthetően kommunikálni és azt várják: gondolatolvasók legyünk, miközben nem vagyunk.

25/F

Egyszerűen csak másképp kommunikálnak a férfiak és a nők. A férfiak az egyenes, egyértelmű szavakat használják, ahol a praktikusság és a sallangmentesség a cél, nem vesztegetik az idejüket. A nők indirekt, kacifántos szavakkal (sokszor szóáradattal) és rengeteg nonverbális formákkal kommunikálnak, aminek a konfliktuskerülés a célja. Az ősi szociális viselkedési formák hagyatéka ez, mikor az ősembercsapat pár vakkantással "megbeszélte", hogyan terítik le a mamutot, míg az ősasszonyok közösen nevelték a kölyköket, és jobb híján egymással trécseltek.

A probléma abból szokott fakadni, hogy a nők szerintük egyértelmű jelbeszéddel "szólnak" a férfiaknak, illetve elvárják a gondolatolvasást, míg a férfi néz ki hülyén a fejéből, mert nem érti (biológiailag nincs erre kondicionálva), és csak pattog, hogy ugyan már Piri, szólalj meg világosan, ha valami nyomorod van.

Ha végre felfognák az emberek, hogy a férfi és a nő nem egyforma, túl lehetne ezen jutni, de amíg erőltetik a genderelméleteket, miszerint nincsenek neme, addig tovább fog élni az értetlenkedés.