Hogyan tudnám elhitetni magammal, hogy az egyedül élés jó?

Sokáig egy árva lélek sem volt az életemben, se barátok, se kapcsolat. Aztán alakult az utóbbiból néhány, jól is éreztem magam bennük, de valami mindig hiányzott, így véget értek idővel (meg persze egyéb dolgok miatt, távolság, stb). Azonban most úgy érzem, végleg egyedül szeretnék maradni, mert jó nekem úgy, úgyis önző mocsadék vagyok, mégis a falat kaparom, hogy nincs senkim. Mit tehetnék, hogy megértsem végre, nem csak a párom boldogíthat az életben, hanem más dolgok is? Nem látom semmiben a jót és a szépet.

Nehezítésként megemlítem, hogy éjjel-nappal dolgozom, nem járok el sehova, maximum kaját venni és neten keresztül sem szeretek ismerkedni.