Mi a helyes reakció arra, ha egy jó hangulatú levelezésnél képküldés után nem reagál többet a másik?

Igazából a kérdés arra irányul, hogy mégis hogyan rendezzem le ezt magamban, nem arra, hogy mit csináljak a másikkal, mert sosem mentem át ilyenkor bunkóba, nem anyáztam, hanem szimplán csak én sem írtam többet.

Amit nem értek az az, hogy ha egyszer jól elbeszélgetünk néhány levélen keresztül, akkor egy kép hogyan tudja az embert egy pillanat alatt áttenni "magyarázatra sem méltó" vagy a "potenciális elmebeteg"-kategóriákba?

Nem azzal van a baj, hogy nem tetszem, ez előfordul, semmi probléma, tényleg. A baj az, hogy ezt nem lehet értelmesen, ember módjára közölni annak ellenére sem, hogy a levelezés alatt nem mutattam olyat, ami miatt ezt érdemelném. Sőt, ha elárulja, hogy pontosan mi nem tetszik rajtam (hajam, arcom, stílusom, az egész lényemtől hányingere van, vagy csak a kép rossz, béna) akkor azzal még kezdeni is tudok valamit. Ha csak annyit ír, hogy "Köszönöm a beszélgetést, de sajnos nem vagy az esetem, további minden jót" az már oké (persze ha ez az igazság), felfogom, hogy van ilyen.

Az meg béna kifogás, hogy biztos bunkón reagálom le, mert 1) ugye említettem, hogy nem adtam rá előzőleg okot, de 2) az ignorálást szintén lereagálhatom bunkón, így nincs bevédve. Az meg egyenesen röhej, hogy a bunkóságot egyesek azzal akarják kivédeni, hogy inkább ők lesznek bunkók.

Szóval mégis, valami emberibb bánásmódot nem lehetne eszközölni? Biztos vagyok benne, hogy meglenne a viszonzása is. Én igyekszem megtenni a magamét, emberként bánok a másikkal, nem szextárgyként például. De ilyen viszonzással...

24/F