Lehet kapcsolata olyan férfinek akit vertek, megaláztak általános iskolás korában és lelki sérült, szorongó ember lett?

9# Ugy birom az ilyeneket akik latatlanba ilyen jol ismernek :DD

Csak kozlom hogy verekedtem mar rendes ferfiakkal is, volt hogy megvertek, volt hogy en fektettem ki a pasit, sot regen gimiben is elegge szerettem verekedni es altalaban en nyertem ;)

Ugyan, persze, hogy lehet! Minden embernek vannak lelki sérülései. A szorongással is együtt lehet élni, nem rontja el feltétlenül az életet... viszont ettől még érdemes megpróbálni lépésenként leküzdeni.

Van akinek sok jó megadatott már korán az életében, és nem tudott onnan tovább, magasabb szintre lépni, érettebb és boldogabb lenni, és van, aki a nulláról kezdi, és az összes kívánságát valóra tudja váltani, mert szívvel-lélekkel belead mindent. Akkor sincs semmi gond, ha valakinek sérült a lelke, ez ilyenkor nem számít, az őszinteség számít. Először magával legyen őszinte az illető, és vallja be magának nyíltan, amennyiben így van, hogy szeretne egy normális kapcsolatot. Aztán lassanként el lehet kezdeni másokkal is őszintének lenni mindenféle téren, azaz ki merni mondani a gondolatainkat, ha alkalmas rá a helyzet, merni önmagunknak lenni, stb.

Teljesen lehetséges. Én (20/L) nemrég kezdtem neki ennek a folyamatnak, és szépen haladok vele. Problémás családi háttérből jövök, és általánostól gimnáziumig hol jogosan, hol jogtalanul kiközösítés és nevetség tárgya voltam... De még élek, érzek, gondolkodom, ismerkedek, szóval még lehet bármi!

Legjobbakat!

#14

Hasonló szituban voltam én is. Önmagában az, hogy a felnőttekkel jobban kijöttél, meg hogy nem találtad a helyed, nem volna baj, sőt. Az a baj, hogy közben nem érzed jól magad (legalábbis a saját példámból kiindulva). szerintem sz*rd le az egész kapcsolatosdit, csinálj olyasmiket, amiktől jó kedved lesz, akármit, hallgass zenét, stb., próbálj meg minél inkább tisztában lenni magaddal (ez úgy tűnik, eddig elég jól megy), próbálni előbb nem is emberekre, csak helyzetekre nyitottnak lenni... És egyszer úgyis lesz majd valaki, aki megismer, és azt gondolja, hogy "Hol a fenében volt eddig ez a nagyszerű ember?"

#10: Én próbáltam önbizalomhiányos, szorongó lányokkal ismerkedni, sokukat el is fogadtam volna, de gyakorlatilag semmi eredménye sem volt a próbálkozásaimnak. Az a baj, hogy az ilyen lányok sem nyitottak semmire, és ők sem akarnak "problémás" fickókat maguk mellé, hiába gondolnád azt teljesen logikusan, hogy a hasonló emberek vonzzák egymást.

Egyébként megértem az unokatesódat, lehet, hogy jót tenne neki a költözés, de lehet, hogy ha totál új környékre kerülne, és teljesen egyedül lenne ott, akkor még rosszabb lenne neki. Nekem olyan esetem volt, hogy még elsőben bezártak a vécébe, és ott maradtam egyedül a sötétben, ráadásul mivel ez az épület akkor még külön volt magától az iskolától, így nem is nagyon jártak arra, aztán szerencsére kijutottam. De annyira megviselt az eset és a félelem, hogy utána nem mertem vécére menni, és egyszer be is szartam, de nem figyelt rám senki, hogy ennek biztosan van valami mögöttes oka, és szégyelltem magam. Nyilvános vécékbe nagyon sokáig nem mertem bemenni, főleg nem egyedül, szóval tudom, hogy mit jelent a félelem. A mai napig előttem van, ahogy a nagyobb fiúk nevetve rám zárják az ajtót, és beleborzongok.