Hölgyek! Nektek miért akkora gond ha egy pasi nem annyira törtető típus hanem inkább a szeretteivel, családjával akar több időt tölteni ahelyett hogy hajtson egyfolytában?

Az a baj, hogy sok ferfi eufemisztikusan hasznalja a "nem annyira tortetot" arra, hogy semmi celja nincs az eletben csak egyik naprol a masikra ellebecolni es tulelni egy sorrel a kezeben a tv elott. Engem pedig ez taszit.

21/L

"A dolog attól válik szerintem

már erkölcstelenné és gusztustalanná, hogy tagadjátok, hogy ez mind az anyagiról és a minél több pénzről szól." - Igen, amennyiben az anyagiak azt jelentik, hogy nem fogok eltartani egy lusta herét, akinek derogál elmenni dolgozni, vagy nem hajlandó az alja munkáért felemelni a hátsóját, amíg nincs jobb, akkor igen, az anyagiakról szól, valóban.

Öregem, kár, hogy a kérdezőket nem lehet pontozni, mert ezzel nagyon mellényúltál.

Én többször sikeresen kimásztam a munkanélküliségből nőként úgy, hogy még azt is megtapasztaltam, mennyire hátrány néha nőként megpróbálni elhelyezkedni, mert nem mindenhol hiszik el a szakértelmemet ahhoz, amit tanultam, vagy feltételezik, hogy majd elmegyek szülni, és még a szüleimmel is szembe kellett szállnom, mert ők nem fogadták el, hogy főiskola mellett dolgozni kezdtem, és megpróbáltak letörni stb...

De nem adtam fel, elfogadtam, ami jött, ha csalóba botlottam, kiszálltam, amint lehetőségem volt rá, de olyan is volt, akit felnyomtam a felügyeletnél, ha éppen hátrányom származott abból, hogy csalt, és nem bántam meg, lépegettem fokozatosan, lassan, közben képeztem magam tovább, hogy jobb lehetőségeim legyenek, meg hogy ne süllyedjek bele a munkanélküliség miatti elkeseredettségbe időnként, ami nagyon könnyen le tud húzni, ha hagyod magad sodortatni.

El akartam érni egy olyan szintet, hogy magamat el tudjam tartani és ne szoruljak rá másra. Elértem. Összegyűjtöttem a pénzt munkából egy saját kis lakásra kb. 10 év alatt, addig sokat nyeltem, de elértem, hogy képes vagyok eltartani magam.

Ugyanezt a hozzáállást várom el a partneremtől is. Ennyiben szól a pénzről nálam. Ha ez neked negatív vagy teljesíthetetlen, az a te problémád. Ha ítélkezni akarsz, tedd. Én meg élem a felnőtt emberek életét.

16.-os. Nagyon egyetértek veled.

A kérdező meg darázsfészekbe nyúlt ezzel a kérdéssel. Mi nők is szeretnénk sokkal több időt tölteni a szeretteinkel de nagyon nehéz. Lenyomjuk ugyanazt a munkát amit ők, hazafelé összeszedjük a gyerekeket, bevásárlunk, vacsorakészítés közben kikérdezzük a leckét.....melyik bolygón él ez a jóember? Én egy két olyan nőt ismerek aki eltartatja magát...a többiek húzzák az igát rendesen.

Bocs, véletlenül elment.

Van törtetés és törekvés között különbség. Nekem nem fontos a több százezres fizetés (páromnál többet keresek), de az igen, hogyha van esélye, lehetősége, akkor ne pancsikoljon el a poshadt vízben, hanem igenis tegyen a jövőjéért abban az esetben, ha arra igenis szükség lenne. Most nem arról beszélek, hogy 200e-s fizetés fölött törtessen pár tízezerrel többért, de az visszatetsző, ha 90-100e-t keres havonta, és többre is lenne lehetősége, de az túl macerás neki. Közben meg a nő ne tartassa el magát, fizesse a saját részét mindenből, szüljön gyereket és tartsa el azt is, és legyen ápolt úgy, hogy egy ft-ot nem költ magára... az teljesen normális, hogy a gyerek szanaszét kopott cipőben jár, meg hogy a feleségével évek óta moziban sem voltak egyszer sem... de ő nem fogadja el a többet fizető munkahelyet, mert ott telefonálni kell, azt meg uuuutálja. Na, ettől a hozzáállástól van hányingerem.

Amúgy nem fekete és fehér az egész, a kevesebb fizu nem hordozza magával azt, hogy ab ovo több idő jut a családra.

"Az a baj, hogy sok ferfi eufemisztikusan hasznalja a "nem annyira tortetot" arra, hogy semmi celja nincs az eletben csak egyik naprol a masikra ellebecolni es tulelni egy sorrel a kezeben a tv elott. Engem pedig ez taszit." Az a baj, hogy a legtöbb nő, sőt a legtöbb ember is ilyen. Sajnos ebben az országban nem vagyunk olyan helyzetben (legalábbis a nagy többség), hogy túlzottan komoly, távolabbi célokat fel lehessen állítani. Persze mindenki egyéni belátása szerint megteheti, de nagyrészt csak illúzió. A legtöbb ember olyan szinten van, hogy örül ha holnap is lesz fedél a feje felett meg tud kajálni valamit. Ha még félre is tud tenni az már nagyon nagy szó.

Félreértés ne essék, nem azt mondom ,hogy ne legyenek céljaink vagy ne képezzük magunkat folyamatosan, hiszen úgyis mindig, (szinte) mindenki ezt teszi, de sajnos a befektetett energia és munka a legtöbb esetben nem térül meg, szóval elég durva elvárás lenne, hogy valaki a napi feladatain, főleg 12 óra munka után még több mindent bevállaljon. Gondolok itt arra, hogy a hasonló idióta "elvárásoknak" megfeleljen. A válaszokból is látszik a legtöbb ember (főleg nők) már már felfoghatatlan mértékben elanyagiasodtak és a férfi számukra kizárólag a folyamatos pénzutánpótlást jelenti. A legtöbben mondjuk párkapcsolatot is kizárólag erre keresnek.

Őszintén megmondom, a kommenteket nem olvastam végig, a kérdezőét igen, igyekeztem.

A nő dolgozzon. Igen, de ha a nő is mindig 8 órában dolgozik, esetleg még több órában, a gyerekek születése után is igyekszik vissza dolgozni, amilyen gyorsan csak lehet, pont egymásra nem lesz ideje az egész családnak. :S

Régi vágású vagyok elismerem (bár büszke is vagyok rá), de a vágyam, álmom az, hogy a leendő férjem lehetővé tegye, hogy a gyerekekkel három éves korukig otthon maradhassak, a pici gyermeket az anyja etesse, játsszon vele, fejlessze, amikor alszik, legyen elvégezve a házimunka, este pedig csatlakozzon a férj és a házastársaknak egymásra is legyen ideje.

Ez nem zárja ki az esélyét, hogy beleszeretek egy kisebb keresetű férfiba és bizony csak két gyerekünk lehet teszem azt, és amint lehet, bölcsibe kell őket adni. Ha ilyen férfi lesz, nem dobom ki emiatt.

De a vágyam az, hogy családcentrikusan lehessen gyermeket nevelni.

Két férfivel is összehozott az élet viszont, akik NEM TETTEK MAGUKÉRT. Az egyiknek se nyelvvizsgája, se nyelvtudása, se szakmája, de érettségije se volt 23 évesen. Éppen estin tanult 10. osztályosként. Majd közölte velem, hogy lehet kihagy egy évet, kipiheni az eddigi több évnyi tanulás fáradalmait.

A másiknak volt érettségije és szakmája, viszont a szakmája olyan volt, hogy sajnos ideje váltani.... Pár éve munkanélküliként elkezdett angolt tanulni majd amint munkát kapott, gyorsan befejezte. Most 3/4 éve ül otthon, első fél évben se jogosítvány megpróbálása, se nyelvtanulás (akár otthon), se számítógépes programokkal önfejlesztés (rám várt, hogy én ültessem le a gép elé, mialatt államvizsgára készültem...), nagy nehezen elkezdett egy iskolát, de nyafogott sokat az esti suli miatt és az álláskeresést szinte teljesen abbahagyta közben.... A sírás ugyanakkor megvolt és némi irigykedés is, még rám is!

Ez két szélsőséges példa (a körülményeik miatt is). Viszont sajnos pont arra tanított ez a két példa, hogy olyan legyen - és olyat keressek -, akinek van végzettsége, ha kell továbbképzi magát, legalább a középiskolában tanult nyelvét feleleveníti otthon, ha otthon ül bármi miatt, akkor jogosítványt csinál vagy továbbképzi magát.

Ezek pont azért kellenek, hogy ne kelljen annyit dolgozni (több idő egymásra), és ne a legutolsó, keveset fizető alja helyre kerüljön csak be az ember (talán... kevesebb stressz, egészségesebb élet, kiegyensúlyozottabb, kevésbé idegbeteg szülők).