Távolsági buszon próbálok ismerkedni lányokkal. Mit csinálok rosszul, ha egyik se jelentkezik utána?

Azért legyünk reálisak.

Senki nem úgy búcsúzik el a másiktól, hogy jót beszélgettünk, de ne jelölj be fb-n, vagy ne írj rám ha hazaérsz!

Vedd kicsit lazábban az ismerkedést és ne éreztesd, hogy mindenáron meg akarod őt ismerni, mert azzal csak elijeszted!

Engem zavarna, ha valakivel elbeszélgetnék egyszer a buszon és már venne fel facebookon. Elvégre nem is ismerjük egymást. Nem tudom, én nem szeretem az ilyet.

Ha még te is bevallod, hogy nagyon nyomulsz, lehet tényleg. Valóban, ha túl lehengerlő vagy, és nincs esélye menekülni, akkor lehet úgy érzni, hogy te jó ég, legszívesebben elpárologna, de nincs kiút. Szóval, ha csak simán elbeszélgetsz vele és nem érezteted vele, hogy fú, de felszednéd az a legjobb. Aztán mikor elválnak útjaitok, akkor esetleg azzal megpróbálkozhatsz, hogy nem elkéred a számát, hanem megadod a tiédet. Mondhatod neki, hogy ha lenne kedve, akkor te találkoznál még vele, de nem akarod, hogy kellemetlen legyen neki, hogy valami vadidegennek megadja a számát, úgyhogy te megadod a tiédet, és ha úgy gondolja később, hogy van kedve hozzád, akkor írjon egy sms-t vagy hívjon fel.

Aztán vagy bejön, vagy nem. Velem egy pasi csinálta ezt egyszer és nagyon tetszett a dolog, mert sokszor, ha valaki így leszólít meg ilyenek, akkor van, hogy bizonytalan vagyok ott hirtelen, meg nem igazán tudom, hogy jó ötlet-e és nem akarom egy tök idegennek, odaadni a számom, hogy utána hívogasson, meg mit tudom én, ha mégse akarok semmit.

Van egy olyan hátránya, hogy utána várhatod, hogy hív-e és lehet 10-ből 9 nem fog vagy ilyesmi, viszont egyrészt egyértelműen a tudtára adod, hogy érdekelne, meg hagysz neki teret, és nem érzi azt, hogy sarokba szorítottad és utána mint valami pszicho stalker felkutatod a facebookot is utána csak azért, mert szóbaállt veled stb.

Nekem elve jobban bejön, ha valakivel élőben elvagyok és lazán, természetes módon bevállalja, hogy érdeklem, max. elutasítom, de nem az van, hogy bókolgat, meg nyomulgat, utána meg facebookon liheg a nyakamba, hogy hátha összejövök, de kockázatot nem vállal, hanem azt hiszi, hogy majd fondorlatos módon elcsavarja a fejem. Ha meg nincs mód az elválás előtt jobban megismerni egymást, akkor mondom ez nekem marha szimpatikus volt, hogy ő adta meg a számát és aztán hagyta, hogy eldöntsem mi legyen.

Jó lenne, ha az ide író lányok belegondolnának abba is, hogy milyen lehet a másik félnek, egy kezdeményező fiúnak. Ugye milyen jó, hogy nem nektek kell kezdeményezni?

Én azt értem, hogy hirtelen nem könnyű dönteni, meg "sarokba vagytok szorítva", meg azt is, hogy lehet ezen finomítani, például nem kell rögtön facebook-ra törekedni, amihez ugye, a teljes név megszerzése miatt szerencse és külön bátorság is kell.

Viszont ti nők, lehetnétek egy kicsit rugalmasabbak, megértőbbek is, ha már egyszer nőnek születtetek! Mert kérdezem én: ha megszólít benneteket egy férfi, tehát beszédbe próbál veletek elegyedni, akkor miért tesztek úgy, mintha nem sejtenétek semmit? Mert ugyan mit akarhatna veletek valaki, egy idegen, akivel beszélgettek? Hát nyilvánvalóan nem malmozni, hanem megismerkedni, amiben bizony benne van egy kapcsolatnak is a reménye, lehetősége! Onnantól kezdve, hogy beszélget, kezdeményez valaki, szerintem ez a hátsó szándék egyértelmű.

Ráadásul a férfiak dolgát nehezíti az is, hogy egy idegenről nyilván nem lehet tudni, hogy mi tetszik neki. Lehet, hogy valakinek pont az a szimpatikus, ha úgymond nyomulnak, elkérik a számát, és így tovább.

Szóval, ezt nem lehet számon kérni attól a féltől, vagyis a férfiaktól, akik a "piszkos munkát" elvégzik azzal, hogy mernek kezdeményezni! Azt már tényleg nem lehet elvárni, hogy egy idegen ember léleklátó is legyen, tehát magától jöjjön rá arra, hogy a kiszemeltnek mi a jó!

Persze, azt is értem, hogy mindenkinek vannak igényei, de mindent csak a maga idejében lehet, mert az ismerkedéshez idő kell. Ha egyáltalán eljutnak a felek addig, hogy jobban megismerjék egymást.

Mindezt amiatt írtam le, mert úgy láttam az évek folyamán,hogy minden ilyen ismerkedős, megszólítós témánál, kérdésnél előjön ez a dolog, hogy a lányok, nők úgy viselkednek, mintha elnézést, de zacskó lenne a fejükre húzva, és nem sejtenének semmit, hogy ugyan mi a csudát akarhat egy idegen személy tőle, ha megszólítja, és nem csak az időt akarja megkérdezni, vagy bármi általános dolgot.

Tehát rugalmasabbnak, megértőbbnek kéne lenniük a nőknek, mert ahogyan fentebb írtam, a nehezét a férfiak végzik el azzal, hogy próbálkoznak, megszólítják őket, ha van bennük elég bátorság ehhez.