Mekkora hátrány az ismerkedésben ha egy 30 éves férfi még sosem lakott együtt nővel?

Értelmes nőt is befolyásolna.

Lehet, hogy házias vagy ennek ellenére, de az örökké otthon lakó emberek (nem csak férfiak) 99%-a számára elég komoly sokk, hogy a ruha nem magától kerül a szekrénybe, hogy a porszívót és a felmosófát nem elég sátras ünnepeken megfogni, hogy vacsorakor senki nem szól, hogy kész a kaja, lehet menni enni...

Nekem ment szét kapcsolatom, mert én is ilyen voltam, jót tett utána 2 év egyedül élés, ha van rá bármi módod költözz el otthonról, rá fogsz jönni, hogy miért befolyásol valakit ez.

Nálam inkább előny lenne. Nem szívesen költöznék össze olyan lakásba a szerelmemmel, ahol korábban a kanapén már párszor az exével dugtak egy sort. Vagy az ágyon, padlón, stb, és a bútorokat az exével együtt vette, a falon a festék színét a volt nője választotta ki és a sarokban az a kis szép díszecske vagy zen-kert vagy akármi az a volt nőnek a nyoma. De ugye, ha mondjuk a páromnak saját lakása van, akkor ez nem igazán opció. Ha albérletben éltek együtt és elköltözhetünk, akkor nem zavarna, hogy volt ott már előttem más.

Alapvetően nem az zavar, ha volt korábban nő az életében, hanem ha ugyanott kell laknom, ahol az exével együtt lakott.

Egyébként párom 28 éves koráig az anyjával lakott, és velem együtt költözött el. Egyáltalán nem egy életképtelen kis anyuci pici fia, aki meglepődik azon, hogy a wc papír nem a fürdőszobában a csempéből születik meg, szóval nekem még ez a része sem lenne hátrány.

Annak hátrány, akinek már volt tartós együttélése. Volt több olyan párkapcsolatom, amiben a társamnak előttem csak "járogatós" kapcsolatai voltak, míg nekem volt hosszú távú együttélés, házasság.

Annak a félnek, aki már mindezeken végigment, nehéz ám tolerálni, hogy a párja még csak tanulgatja az együttéléshez szükséges kompetenciákat. Nem azt mondom, hogy lehetetlen, de sokszor feladja a leckét.

Teljesen más napi 24 órában együtt lenni valakivel, és más randizgatni. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor valaki jól eljátszik mások gyerekével, de amikor úgy tartja kedve, visszaadja a szülőnek. Aztán amikor saját gyereke lesz, rájön, hogy nem lehet visszaadni, MINDEN apró-cseprő probléma ránk hárul.

Együtt élő kapcsolatban nonstop csiszolódni kell egymáshoz, kezelni kell a felmerülő problémákat, az eltérő életritmust és értékrendet. Aki már szerzett ebben rutint, annak baromi fárasztó ám, hogy a másik félnek még halvány fogalma sincs mindezekről, nincs benne gyakorlata. Olyan, mintha rutinos autóvezetőként kellene beülnöm a párom mellé, aki éppen vezetni tanul, és persze, lehet türelmesen és toleránsan viszonyulni hozzá, de azért sokat nyelek közben, mert sokszor lefullad a pirosnál, meg figyelmeztetni kell, hogy indexeljen.

Kezelhető a dolog, most is ilyen kapcsolatom van, de azért azzal mindenki legyen tisztában, hogy ez annak a félnek a részéről, aki már élt együtt mással és rutinos ebben, sok áldozattal jár, és sokat kell nyelni.

Csak azért vállaltam be ilyen kapcsolatot, mert a páromnak van millió olyan értéke, amiért nekem megéri, de tény, hogy ez egy súrlódási felület.