Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Melyiket tartjátok rosszabb helyzetnek, melyik viselne meg titeket jobban?
1.Egyszerűen annyira rossz adottságokkal születtetek, hogy akármennyire próbálkoztok, nem sikerül megfelelő párt találnotok. Fejleszthettek a megjelenésen, de így sem keltitek fel az áhított nők/férfiak figyelmét, vagy egyedül maradtok vagy olyannal vagytok együtt, aki nem igazán vonz titeket.
2.Nincsenek rossz adottságaitok, de valahogy mindig rossz embereket fogtok ki, rossz kapcsolatokba kerültök bele, amelyek csak összetűzésekből, csalódásokból, szenvedésből és idegeskedésből állnak, míg végül szakítással érnek véget. Az elején mindig jónak indul, de végül így végződik minden kapcsolat.
Második ezek közül.
Akkor legalább történik valami, van remény. Az első rohadt unalmas lenne.
#4: jó érv, ezt elfogadom :D
én az elsőben vagyok és tényleg rohadt unalmas az élet, ilyen szempontból persze.
Én a második kategóriában voltam, de némi önismeret fejlesztéssel elég könnyen sikerült kitörnöm innen. Szóval, ez a helyzet megoldható. Nem is különösebben megterhelő, csak türelem, és józan ész kell hozzá.
Az első helyzetet nem teljesen értem... Baromira nem hiszek abban, hogy nem lehet felfejlődni annyira, hogy az ember őszintén boldog lehessen. Ha valaki túlsúlyos, túl vékony, el tudja érni az ideális testsúlyt, a bőr állapotán is lehet javítani, az elálló fülek, kapafog sem megoldhatatlan helyzet...stb. Dolgozni kell érte, és alapvetően hátrányból indul az illető, de innen szép nyerni, nem? :)
Az egyedüli probléma, ha az ember mérhetetlenül ostoba, teszetosza, tehetetlen, önsajnáló és fejlődésre teljes mértékben képtelen. Ebben az esetben teljesen mindegy, melyik kategóriába tartozik.
Ebben a kérdésben elég szubjektív álláspontom van, hiszen magam tökéletesen megtestesítem az első pontban leírtakat. Nagyon rossz a külsőm, bár igyekszem fejleszteni. Még sosem volt senkim, sőt, igazából még egy biztató jelet sem kaptam soha a szebbik nem képviselőitől.
A második opciót azért tartom jobbnak, mert a hullámvölgyeket hullámhegyek is követik. Az élet minden területén normálisan így van ez, és sokkal izgalmasabb, mozgalmasabb, mint a szürke, monoton, sivár szerelmi élet, ami legjobb esetben is visszautasítást jelent.
Had hozzak egy példát az élet másik sarkalatos pontjáról:
Neked melyik lenne jobb? Egész életedben egy gyártósor mellett csücsülni, ahol minden nap ugyanazt látod 8 órában; vagy olyan helyen dolgozni, ahol néha túlórázol, néha szorít a határidő, esetleg ki is rúghatnak, de még ha ez meg is történik, a tapasztalatokat levonva jobb és tapasztaltabb emberré válva adhatod be az önéletrajzodat a következő céghez.
Elhihetitek,az elsőt ne akarja senki magának... Én ebben a helyzetben vagyok,és ne akarjátok soha megtudni milyen érzés...
Szóval a második ezerszer jobb,hiába van benne rossz is,de írtad hogy az elején jó is van benne bőven...
De az első verzióban nincsen jó...
24/F
A másodiknál az elején jó, a végén kevésbé, sőt.
Az elsőnél végig tré. Na vajon melyik?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!