Működhet egy csinos határozott magabiztos nő és egy átlagos okos kedves önállótlan anyás tutyi mutyi pasival egy hosszú párkapcsolat?

Ismerek egy ilyen párt, most 10 éve vannak együtt, már házasok.

Nem az a probléma, hogy nem tudnak hosszú távon meglenni egymás mellett, hanem az, hogy ez nem egy kiegyensúlyozott, egyenrangú kapcsolat. A nő egyértelműen dominálja a pasit- a férfi nagyon nem akart házasodni, ellenezte az egész gondolatot. A nő akart. Mi lett a vége? Összeházasodtak. A férfi nem akart külföldre költözni. A nő akart. Mi lett az eredmény? Most vesznek házat Hollandiában, már egy éve kint élnek. A férfi nem akar gyereket. A nő igen. Szerinted mi lesz a vége?

És oké, persze, mondhatjuk, hogy a pasi választotta, elfogadja, de nem jó ez neki sem. Ő csak csendesen fortyog magában, hogy neki sosincs szava semmiben, de egyre inkább az idegeire megy a dolog, nem boldog egyáltalán. Ha nem tud érvényt szerezni a maga akaratának, akkor vagy tűr és elfogad, vagy lelép. Ideig-óráig lehet ezt csinálni, de szerintem hosszú távon senkinek sem jó ez.

Szóval, működni működhet, bizonyos feltételek mellett, de hogy ebben nem lesz maradéktalanul elégedett és boldog mindkét fél, az szinte garantált.

Biztos van olyan nő, aki örülne ennek. Van egy lány ismerősöm, ő nagyon határozott, domináns személyiség, nem bír megmaradni határozott pasi mellett, túl sok a konfliktus. Ő imádja hordani a nadrágot, neki csak "tutyimutyi" fiúval lehet hosszú kapcsolata.

Te viszont azt írod, a nőt zavarja. Így nem hiszem, hogy sokáig tolerálná.