Mennyi csalodást bir el az ember? Irtok eseteket, tanuságokat?

Az, hogy mi számít csalódásnak, abszolút relatív. Hozzáállás kérdése.

Én például nem tekintem csalódásnak az ismerkedés során elszenvedett elutasítást, mert nem is akarnék olyan emberrel lenni, aki nem engem akar.

Nem tekintem csalódásnak azt sem, ha kiderül, hogy valakivel nem illünk össze, inkább örülök neki, hogy még idejében rájöttem.

Az én véleményem az, hogy csalódni csak a saját elvárásainkban szoktunk: abban, hogy másmilyennek akarjuk látni a másik embert, vagy a kapcsolatot, mint amilyen valójában. Minél kevésbé idealizálunk, annál kisebb a csalódás lehetősége. Fejben dől el.

Az egész gondolkodásmód kérdése.

Én sok ideig azt próbáltam csinálni, hogy nem foglalkozom az olyan érzésekkel, amik rosszat okoznának nekem, viszont ez egyrészt csak rövidtávon működik, másrészt a végére rájössz, hogy mekkora hülyeség elnyomni az érzéseket. Igazából bármennyi csalódást el képes viselni az ember, ha meg tudja tartani az ép gondolkodását, és nem válik pesszimistává. Amit észre kell venni, hogy minden rosszban van valami jó, tudom, hogy túlhasznált szöveg... de a legtöbb esetben a jó a tapasztalat. Az életben csak úgy lehetsz sikeres, ha tapasztalatot szerzel, szóval minél több csalódáson mész keresztül, annál nagyobb az esélyed arra, hogy később mindig a jó döntéseket fogod meghozni, amik pedig a tényleges boldogsághoz vezetnek majd. :)

attól függ mit nevezünk csalódásnak és hogyan értelmezzük?

elhagyott a párom 6 év után szó nélkül?

Ezt lehet úgyis értelmezni, hogy sz@r voltam, biztos miattam ment el, stb.

Meg úgyis, hogy végre megszabadultam tőle, vár a szabadság, a nagy világ, végre nem korlátoz.

Elég sok csalódás ért, konkrét dolgokat nem írnék, de úgy tűnik az én tűréshatárom elég magasan van.

Szerintem egyéni dolog, hogy ki mennyit visel el. Lehet, hogy a helyemben mások már leugrottak volna a 10. emeletről.