Miért van az, hogy a mai világban egy csúnya nő is könnyűszerrel talál társat, míg egy átlagos vagy akár kicsit átlag feletti pasinak is vért kell izzadni ezért?

Értelmetlen válaszok? :O Jajjj, már! A te kérdésed egy értelmetlen, zagyvaság....

Mi az, hogy a mai világban? Honnan tudod, hogy a "régi" világban mi volt, hogy volt?

Mi alapján, jogon mondod meg, hogy ki a csúnya és ki az átlagos vagy a feletti pasi!

És honnan tudod, hogy az a "csúnya" lány a jelenlegi pasiját nem vért izzadva, éveket várva rá találta magának.

Attól még, hogy neked nem jön össze ne irigyeld mástól. Piti kis dolog!

Az átlagos férfit pont semmbe nézik, azalatt meg... Hahahaha.

Átlag felett esetleg kapsz esélyt. Esetleg! De elvárt a tökéletesség. tudják: vakító kék szemek, fehér szabályos fogsor, szőkésbarna haj, borosta, napbarított bőr (szoli nem ér), vízilabdázó testalkat, 18 centis broki, kéz-láb kombón szőr, máshol nemigen, napszemüveg, pisze orr.

#13

Vagyis kb. ez

[link]

#12

Hát sok dologban járna jól. Undorító mennyi bónusz jár a csajoknak. Sok helyen ingyenes belépő, a buszsofőr exemnek meg húgomnak csomószor elnézi a jegy nélkül utazást, a kalauz se rikácsol érte, utánajárás nélkül megkapnak mindenféle segélyt stb.

Engem meg csak még jobban megbüntetnek mindezekért.

Talán a nők kitartóbbak:) És aki kitartó, az talál társat magának ha akar. Még akkor is, ha nem épp előnyös a külseje. Tapasztalatból írom. Az igényeimből sem adtam le 1 centit sem. Pedig vannak, csak épp nem olyanok amiket sokan gondolnak. (Nem a pénzes, kocsival, lakással rendelkező izomagyak a zsánereim)

Nem 1-2 hónapig kell ezt csinálni, és aztán sírni, hogy nem kellesz senkinek. Nekem pl 5 évig tartott, mire megtaláltam a tökéletes férfit. Azt, aki nekem az!:)

Ez ebben a formában baromira nincs így. Túlsúlyos, de nem csúnya arcú lány vagyok (szóval nálabb van sok csúnyább is - bár az itteni "hogy nézek ki" képekre érkező válaszokat látva kezdem azt hinni, hogy a sminkeletlen modell az átlag, az igazi átlag meg a csúnya, ha a csajokat tekintjük...). Társat baromi nehéz volt találnom. Egész tinikoromban SENKI nem érdeklődött irántam, később is több évig csak dugásra. Az meg ugye nem társ. És azért meg bocs, hogy én nem vagyok olyan, hogy az legyen a legfontosabb, hogy dugjak. Nekem egyéjszakás nem kell. Pedig voltak vágyaim, de voltam inkább úgy vele, hogy amíg normális srác nem jön, akkor szűz maradok.

Több évig kb. az ilyen nagyapám korú perverzek, éjjel a Deákon leszólítgatós fura fazonok, mindenkinek beszólogató munkások stb. voltak összesen... meg egy srác, aki jól kezdett, de első nem is randi beszélgetésnél olyan bizalmas dolgokat kérdezett, hogy jóérzésű nő nem állt volna le vele tovább (igen, intim témákról).

Aztán mázlim volt, hogy megtetszettem egy srácnak, ő is nekem. De azóta sem érdkelődött irántam senki, pedig a viselkedésem nem változott, és nem is élek 4 fal közé szorítva. Lehet, társkereső oldalon más lenne, azt még nem próbáltam. Szóval egyetlen normális férfi volt eddig, aki érdeklődött irántam. És a normálist tényleg úgy értsétek, hogy belsőleg normális, nem úgy, hogy filmsztár arc és testalkat, pénz, kocsi... anyjával él, és nincs kocsija :D.

Annyi könnyebbség van, az tény és való, aláírom, hogy a mai társadalmi beidegződés meg a saját elveim miatt én nem kezdeményezek leszólítós módon férfinál, és ilyen értelemben nem utasítottak még vissza, és biztos szar érzés, ha megteszik. De ez nem azt jelenti, hogy nekem könnyebb lett volna párt találnom.

18. vagyok

Én sem azt állítottam hogy könnyű volt. Nehéz volt, de kitartó voltam, és meg is lett az eredménye.