Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek is borzalmasan elenyésző számban vannak olyan nők, akik férfiak terén mindentől, mindenkitől teljesen függetlenek lennének?
Elárulok néhány titkot magamról, amikkel minden hozzászólásom után rögvest vissza tudtok élni, s azonnal zavarba tudtok velük hozni. Nos! Amikor én független, egyedülálló, szabad ember vagyok, olyankor bizony 100%-ban teljesen szuverén életet élek. Azaz pontosan mit jelent ez?
1. Nincs párkapcsolatom, se alkalmi kapcsolatom. Mert nincs. Nem dugom titkon a szomszéd lányt, nem dugom titkon a kolléganőt, nem dugom titkon a főnököm csinos lányát stb.
2. Túltettem magam a korábbi párkapcsolataimon. Kész! Nem szorul szócséplésre.
3. Nincs olyan nő konkrétan, akire kimondottan pályázok. Mert nincs. Vannak ugyan kiszemeltek, de egyiknek sincs egy kicsivel sem nagyobb esélye, mint a másiknak, hogy kezdeményezzek náluk.
4. Nem rajongok betegesen egy színésznőért, énekesnőért, sportoló lányért sem, nem gyűjtök róluk képeket Oravecz Coelho idézetekkel, nem posztolom tele a FB-falamat róla készült koncertképekkel, nem pakolom tele a rajongói oldalát szívecskékkel stb.
5. Nem bőgök az ismerőseimnek, barátaimnak, haverjaimnak a nőkről. Nem sírom tele a FB-om mindenféle nőgyűlölő poszttal, "milyen kurvа jó egyedül" bejegyzésekkel, "milyen a tökéletes nő" című hatásvadász képekkel, és szilikonmellű Playboy-nyuszikák fotóival. (Az most más tészta, hogy itt GYK-n a névtelenség csuhájába burkolózva alaposan ki tudom magam tombolni.)
Ennyit rólam. És akkor most nézzük, mi újság a nők terén.
1. Nincsenek párkapcsolatban, ellenben fura módon valaki mindig írogat nekik Hangoutson, FB-on, Viberen, Whatsappon, aki nem a barátnőjük, nem a tanáruk, nem a kollégájuk, nem valamelyik családtagjuk. (A mimikáról, a gesztusokról lehet azért következtetni, vagy éppen arról, amikor felpattanva elüvöltik magukat a mellettük álló barátnőjüknek, hogy "ÍRT A PASI".) Valakit mindig talonban tartanak, valaki mindig ott lapít a szekrényükben, akit előhúznak és az ágyukba rántják.
2. Ugyan azt hangoztatják, hogy túltették magukat az exen, csakhogy ez egy hatalmas hazugság. 32 éves pályafutásom alatt (na jó, durván 12-13 éves koromtól számítsuk inkább, kb. onnantól kezdtek érdekelni a lányok) egy kezemen meg tudom számolni, hány olyan nővel beszéltem, aki (legyen kollegáris, iskolatársi, akármilyen értelemben vett) ismerkedésünk alatt egyszer nem hozta volna fel valamelyik exhapsiját, ne dicsérte volna, vagy éppen ne szidta volna. (Utóbbiakról általában mindig kiderült, hogy visszajárnak az exhez dugni.)
3. Ugyan hangoztatják, hogy nincs egy normális férfi sem a környezetükben, akit potenciális pasinak el tudnának képzelni, csakhogy ez is hatalmas hazugság. Nekik mindig van 1-2 olyan kiszemelt, akik valami irtó szemét aljas módon jól néznek ki, még férfiszemmel is nézve igencsak top kategóriás pasasok. Gyakorlatilag ők néhányan azok a férfiak, akik mniden szempontból ideálnak számítanak számukra, és innentől pedig emberfia legyen talpán, aki fel tudná venni a versenyt velük a nők szemében. Lehetetlen küldetés.
4. Fura módon egy "független" nőnek mindig van valami férfiakkal kapcsolatos "dilis hóbortja", és ez egészen véletlenül pont a Real Madrid focicsapatárt való megszállott rajongás, Ryan Reynolds vagy Ryan Gosling iránti takony- és nyálfolyatás, vagy valami hasonló. A FB-faluk túlnyomórészt a kedvencükről szól, ennyi erővel hivatalos rajongói oldallá is átalakíthatnák a saját profiljukat.
5. Habár őket nem érintik meg a férfiakhoz kötődő ügyek, legalábbis ezt hangoztatják, mégis a barátnőkkel folyamatosan a pasikákról, a férfiakról (de csak a sármosabb fajtáról ám) smúzolnak. Ők élvezik az egyedüllétet, annak minden pillanatát, mégis olykor egy-egy tudatalatti, freudi elszólással lebuktatják a kis hipokrita álcájukat, így megvilágosítva (például engem), hogy kínlódnak, gyötrődnek, s bele vannak betegedve a magányosságukba. Aztán. Egyik kedvencem a heti kétszeri-háromszori "tökéletes férfi" poszt, nem szorul magyarázatra. Másik kedvencem a pucér férfifelsőtestes női okosságok megosztása, azt hiszem a sínylődésről nem kell feleslegesen szaporítanom a szavakat.
TEHÁT! Ha a nők olyan függetlenek, hogyhogy minden arról szól a kis egyhangú életükben, hogy milyen szar a hapsik nélkül? :D
DE! Egy igen fontos kérdés, ami az alapprobléma! Hol a fenében vannak mégis azok a nők, akik az egyestől az ötös pontban írtaktól totálisan, teljesen, maradéktalanul felszabadítottak? Hol vannak azok a nők, akik rengeteg férfihoz hasonlóan nincsenek megbéklyózva a másik nem által? Mégis hogy a fenébe látom mindenhol azt, hogy csomó férfitársam mindentől függetleníteni képes magát? És mégis miért nem látom ugyanezt a nőktől?
Nő vagyok, és soha a büdös életben nem volt rám igaz, amit írsz a nőkről. Évek óta kapcsolatban élek, de amikor egyedülálló voltam, akkor sem voltak ilyen dolgaim nyomokban sem. Úgy gondolom, hogy ez az 5 pont nem a női nemet fedi le, hanem a hülye p*icsákat, akik a nőknek egy kisebb (de a kelleténél még így is sajnos nagyobb) részhalmazát képezik.
Ha pontjaidtól eltekintünk, akkor az a válaszom, hogy az ember alapjáraton egy érzelmi lény (nők is és férfiak is), legtöbben vágynak társra, folyton a szociális kapcsolatok hálójában, ingerekkel körülvéve él, így persze, hogy ritka az olyan ember, aki független lenne mindig, minden körülmények között érzelmileg. Én sem vagyok az, mivel szeretem a párom, és vele együtt képzelem el a jövőmet.
#4: Ezeket nem kizárólag az általad feltételezett "hülye pіcsák" esetén tapasztalom, hanem olyan nőknél is, akik amúgy teljesen normális életet élnek, kivéve azt a részt az életükből, ami a férfiakról szól. Teljes képzavar van náluk!
Mellesleg gyanítom, nagyon sok itteni, önmagát nőnek gondoló kislány magára ismert. Emiatt ez a nagy "tolongás" itt. :DDD És sokadjára is igazam lett, mint már oly' sokszor a GYK hasábjain.
Az igazság mindig fáj.
Először elutasítják, utána megvetik, aztán idővel követni kezdik. Nem is tudom ki mondta ezt, de igaza volt. Minden szavaddal egyetértek. Ez a fájó igazság. Nem kell mellébeszélni. Nagyon kevés az olyan nő, aki tényleg egyedülálló érzelmileg-testileg is. Én is alig találkozom ilyenekkel, sőt, szinte soha. Valóban mindig ott van egy vészf asz, akit előszednek a bokorból, amikor "ki akarom élni magam, mert csalódtam a pasikban" időszakukat élik. :D Vicc a 90%-uk.
Nos, bizonyára azért mert én a szerencsés 10%-ba tartozom, de a regényed első felével olyan volt, mintha engem írnál le és a második felével, a hányinger kezdett el kerülgetni. Mindenbizonnyal azért, mert amikor valaki leírja, a rideg tényeket, akkor szégyenlem, hogy nő vagyok.
Aztán persze belegondolok hány barátnőmnek tartottam a zsepit, miközben sírt, amiért olyan durván átverték. Eszembe jut, hogy legyenek bármilyen felszínesek nem tudom utálni őket, mert igen ők is éreznek és ők is szeretnek, még ha a maguk módján is.
Persze leírhatnám azt is, hány srác ismerősöm nyavajgott már ugyanígy, vagy hány férfi facebookján találhatók mindenféle modellek és színésznők képei, de nem teszem, mert őszintén szólva engem nem zavar.
Mindenki úgy éli meg a magányt, ahogy tudja. Várhatnak a tökéletes pasira és nőre, de majd egyszer, ha felnőnek, rájönnek milyen vakok voltak. Szerintem (és lehet, hogy ez csak az én egyéni véleményem) akik olyanok mint mi, kedves kérdező, azoknak tudniuk kell túl lépni ezen a társadalmi rétegen, és nem azon keseregni, hogy úristen milyen szörnyű emberek léteznek, hanem a kutatók lelkes izgalmával keresni az igazi, értékes embereket és reménykedni, hogy köztük ott van az is, aki nekünk "tökéletes". :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!