Valaki ezt irta: "Szerintem maga az élet is már akkora társasjáték, hogy iszonyúan kell jól forgatnod a lapjaidat maximális koncentrálással, ha helyesen akarsz élni, mibe csak funkcionálisan férnek bele emberek. " Hogyan értelmeznétek ti?

az boldogul, aki rugalmas, és nem feltétlen szabályok mentén akar élni. pár szabály persze kell, nem lehet minden full meglepetés.

"csak funkcionálisan férnek bele emberek." = ha valakire épp szükséged van, akkor kell (pl. mondjuk xy jogot végzett, engem meg bepereltek, szóval ő most kell nekem), ha meg már nincs, akkor nincs. Ebből sokan lelkiismereti kérdést csinálnak, és hullajtják a könnycseppeket a gonosz társadalom miatt, amiben a gonosz emberek csak kihasználják egymást. De az az igazság, hogy az emberi kapcsolatok így működnek (még a párkapcsolatok is), és ha nem a "kihasználás" szót használnánk, hanem a "segítségnyújtást" (amit természetesen én is megteszek, ergo valaki más életébe én is csak funkcionálisan férek bele), akkor máris másképp cseng.

Úgy, hogy egy sérült ember írta.

Funkcionálisan férnek bele - mkinek megvan a maga szerepe, se több, se kevesebb és azon túl nem férnek bele