Ti is észrevettétek hogy nagyon nagy lett a külső terén az igény a nőknél?

ja és még vmi: két legjobb barátom van és mind a kettő nőnemű. Igaz nem huszonévesek, hanem érettebbek...

tehát nagyjából annyira vagyok nőgyűlölő, amennyire a számba akarod rágni.

"Na, ők vajon hogy csinálják? Nem lehet, hogy több van itt eltemetve a mélyben, nem csak ilyen felszínes kifogások? Elhiszem, hogy rossz dolog a folyamatos visszautasítás, de nem lehet, hogy valamit mégis ti csináltok rosszul? Akár a potenciális pár kiválasztásában, akár az ismerkedés módjában, akár valami személyiségbeli malőr van, vagy csak simán túlságosan rágörcsöltök, és ezért nem megy? Nem lehet, hogy ha mindenki szembejön az autópályán, akkor mégis ti mentek rossz irányba?"

Leírom utoljára:

mikor saját képpel ismerkedek kapásból taszító a személyiségem.

mikor nem mutatok képet, van amelyik lányt megfogja a személyiségem. egészen a képküldésig. képküldés után ismét ráéreznek az igazi személyiségemre.

mikor egy jópasi képével ismerkedek, szeretnivaló, tüneményes személyiségem van.

ez mivel magyarázható? :)

Költőnő: én már nem csodálkozok. a magamfajta ilyen kis politikai üldözött. vagy egy szürke kopott komornyik, ahogy jobban tetszik.

szabad egy italt?

Ha mutatsz nekem 20 pasit, abból lehet, hogy nekem is 1-2 lesz csak az esetem, de a külsőt fel lehet hozni belső értékekkel. Nekem is volt már olyan pasim, akire elsőre nem mondtam volna, hogy bejön, de, mert jó dumája volt, vicces volt, és elérte, hogy jól érezzem magam a közelében, egy idő után "megszépült" a szememben. Ezt el lehet érni a csajok nagy részénél, viszont (úgy vettem észre) hogy ha a pasiknál nincs meg a külső vonzalom, akkor az egész kapcsolat esélytelen.

Nem véletlenül létezik az a mondás, hogy "az igazi férfi jó, ha csak egy fokkal szebb az ördögnél" mert más tulajdonságokkal be lehet hozni a hátrányt.

(Nem olvastam el a 9 oldalnyi - gondolom érzelmekkel, és személyes sérelmekkel - fűtött kommenteket, szóval bocsi, ha már írta ezt valaki)

azért van rajtam mellény, hogy arra lehessen köpni. ne sajnáld, majd a konyhában lecserélem.

igazából mocorog bennem egy kérdés. le is írom, mert jobb kint, mint bent. vagyok ekkora ogre.

anno mikor még nem csajoztam (és nem voltak tapasztalataim) éltek bennem a sztereotípiák. ugyanazok, amik most bennetek, lányokban.

meg voltam nyugodva, mert úgy voltam vele, hogy ha majd készen állok egy párkapcsolatra nem lesz nehéz dolgom, mert szebb vagyok az ördögnél, nem egyéjszakás kalandokban gondolkoztam, hanem hosszútávon, valamint a nők szeretik, ha megbecsülik őket. ily módon rugaszkodtam neki a társkeresésnek.

aztán szépen lassan léket kapott a hajó és elkezdett beömleni bődületes mennyiségben a sártenger.

nem túlzás, de anno nehéz időszakom volt, mikor szembe kellett néznem a valósággal. egyszerűen nem értettem, hogy miért hullik minden darabokra, amiben eddig hittem? és nem értettem. kerestem a válaszokat.

hát így kezdődött az egész.

azért ne hullajts érte könnyeket, de gondolom leírom, hogy ne csak az általánosítás maradjon meg benned, hanem egy kicsit személyesebb történet is.