Ti is észrevettétek hogy nagyon nagy lett a külső terén az igény a nőknél?

89: volt már olyan is, de minek? szerencsére akkora pofonokat nem kaptam mint az egyik haverom. na ő aztán tudna mesélni a nők kedvességéről :) pedig láttam a sztorikat. nem bunkózott a lányokkal és nem plázacicákhoz ment oda.

viszont számos esetben láttam már, hogy bulin hogy jönnek össze párok. és bizony a nő az sugározza a pasi felé a nonverbális jeleket. simán le lehet venni, hogy ki kinek jön be vagy kinek nem jön be :)

tudod, h ilyen személyes tragéiái mkinek megvannak?

Hasonló egyszerű vágyakkal indultam neki anno magam is. De mindig volt vmi, amiben nem voltam elég jó... Elég "jócsaj", elég vagány, elég bulizós, elég okos, elég balhés, stb. Csak én veletek ellentétnben sose mutogattam másra, tudod? 30 évesen nekiálltam átértékelni MINDENT, (nem is csak a párkapcsolati kudarcokat, mert én egy ideje már jól megvagyok egyedül is), hanem mindent. Kurtafájdalmas volt, de rájöttem, mi a baj és elkezdtem változni. Wz az, amire itt sok ember képtelen. Azóta nem volt bajom azzal kicsit sem, ha egyedül voltam, mert akkor egyedül akartam lenni. (nem volt ez mindig így). És azóta rendben vannak a dolgaim. Érted annak a hatalmát, h ÉN VÁLTOZTATHATOK magamon és nem a másikra mutogatok? Mert rajta nem tudok változtatni. De magamon igen.

Ácsi. Azért kicsit más, hogy megkaptad pasiktól az esélyt párkapcsolatra. Én nem kaptam nőktől esélyt. Ez elég éles differencia.

Én csak a párkapcsolati problémát emeltem ki. Én is változtattam egyéb dolgokon. De az nem erre a lapra tartozik, hogy honnan hová jutottam és milyen utat jártam be.

Csak hogy felhozzam ismét a külsőt: nem tudom minek képzelsz/képzeltél el engem, de 2 éve készült rólam egy kép, mikor aktívan súlyzóztam. És vannak akik szerint "kigyúrt" vagyok a képen. Csonti gyerek voltam és nehéz volt izmot felszednem. De leküzdöttem és sikerült.

Ja egyetlen egy pozitívuma volt: esti szórakozásból mentem haza és jött egy balhés társaság, egy vadidegen lány pedig beállt mellém a buszmegállóban, mintha együtt lennénk, hogy nehogy kikezdjenek vele a társaságból. Majd mikor a társaság tovább haladt elegánsan odébb állt a lány. Ránéztem, semmi mosoly, semmi köszönöm. Még csak rám se hederített. Pedig jól levettem a szitut.

És a belső dolgokról nem is beszélek. A munka sok mindent hozzám tett. Segített felnőni.

Viszont már megint az alapoknál lyukadtunk ki. Változtam és jobban érzem magam. Oké. Na de párkapcsolati szinten ez hogyan mutatkozott meg?

És miért? Fentebb leírtam egy másik hölgynek a képek kapcsán. Hogy milyen képpel, illetve kép nélkül milyen személyiségnek tartanak? :)

Akkor ez legyen a végszó: mit üzennél azoknak a lányoknak, akik csak addig mutattak irántam érdeklődést, ameddig meg nem láttak képről?

Addig minden rendben volt a fejemben, csak a képpel együtt elküldtem a személyiségemet is? :)

Ezek pl. gyik-es és fórumos sztorik voltak.

Társkeresőn kép nélkül 0 esélyem van levelezésre. Képpel 1%-ra növekszik :)

Szóval...

"Egyetlen egy olyan férfit sem ismerek, és ha létezik ilyen, az sem biztos, hogy normális, aki úgy megy oda egy lányhoz, hogy az a legkevésbé sem tetszik neki, de úgy tényleg. Ti is a külső alapján szelektáltok, ha esetleg netalán veszitek a bátorságot élőben odamenni egy lányhoz, akkor az olyan lány lesz, akire minimum egyszer fel tudjátok állítani a szerszámotokat."

bakker. brutális a különbség a között h a nőknek 100 fickóból 5-6 tetszik, és a között h a férfiaknak 100 nőből 50-60 tetszik !

kapiski?

Leírok én is egy történetet, azt hiszem nálam az tette be a kaput.

Túl vagyok a harmincon, próbálkoztam a nőknél elég sokat régen, teljesen feleslegesen. Minden "ezer évben" összejött egy randi, de sajnos ezen kevés alkalmak egyike sem tudott táptalajul szolgálni semmi jónak.

De nem is ez a lényeg, íme a történet:

Ismerkedtem egy lánnyal, véleményem szerint csinos volt, helyes kis pofival. Mások szerint átlagos volt, bár termeszesen jó pár srác állt nála is sorban. Nem értettem, hogy miért haverkodik velem, nem voltam hozzászokva, hogy a lányok észrevesznek. Egész jóba lettünk az idő múlásával, reménykedtem is, hogy ez most talán összejön. Nagyon furcsállottam, hogy személyesen ismerkedtünk meg és szóba állt velem utána is, lévén hogy bűn ronda vagyok, alacsony, stb.

No telt és múlt az idő, bennem duzzadtak a hiú remények, pláne miután ecsetelgette, hogy ő neki nem tetszenek a "mai" (azt hiszem ez olyan 2010 körül lehetett) tipikus srácok, ő valami különlegeset szeretne. Ebből én marha azt vontam le konklúziónak, hogy képes értékelni a belső értékeket egy emberben. Kifejtette részletesen - amikor mondtam neki, hogy láttam néhány jobb külsejű sráccal - hogy őt nem érdeklik az ilyen pasik, neki nem számít a külső sem a pénz.

Készültem tehát elhívni randizni, komoly álmatlan éjszakáim voltak emiatt, pedig abban a hitben voltam, hogy legalább valami egészen csekély esélye van annak, hogy sikerrel járjak. Egyik reggel azt vettem észre, hogy az egyik gazdag szépfiúval smárol. (egyetemen voltunk). Azt az érzést amit akkor éreztem, nem kívánom senkinek. Körülbelül olyan volt, mintha felgyújtottak volna belülről és közben meg is fagytam volna, sosem felejtem el. Reménykedtem, hogy a föld megnyílik a lábaim alatt és szépen elnyel, de sajnos erre nem került sor, ahogyan a szánalmas reményeim is szertefoszlottak. Utána tapintatosan kérdőre vontam és flegmán annyit mondott hogy végre talált egy olyan férfit aki iránt érez valamit, mondván hogy ilyenre már régóta vágyott. Nem tudom ismeritek e azt az érzést amikor köpni, nyelni, de még levegőt venni sem vagytok képesek. Ez pontosan olyan volt.

Előtte (is) számtalan kudarcom volt a nőknél, de egyik sem, sőt talán nagyobb csoportokba összeadva sem okozott közel sem ekkora lelki traumát mint ez az egy eset. Ekkor tanultam meg hogy a nőkben bízni tilos. Mindegy mennyire hihetően beszél, talán még el is hiszi amit mond, de amikor a bizonyítékra kerül a sor akkor hatalmas kudarcot vallanak.

Most mondhatnátok, hogy ne általánosítsak, csak az a baj hogy több száz elutasítás után az ember már nem nagyon hisz vagy reménykedik, nem is nagyon lenne értelme.

Sírás vagy sem, nagyon pocsék dolog alacsonynak és rondának lenni, az pedig ahogy a nők viszonyulnak az emberhez nagyon kiábrándító.