Hol rontom el? (26L)

Sziasztok. Kb 5 éve futok kudarcokba, amiben volt egy 2 éves párkapcsolat is, de bár ne lett volna... Egy átlagos külsejű lány vagyok, bár többen szépnek tartanak, én a saját külsőmmel elégedett is vagyok. Jópár emberrel, akik kíváncsiak rám, bármilyen jó témáról el tudunk beszélgetni, a viselkedésem udvarias, nem vagyok egy nyakbaugrós, egoista csaj. Valami mégsem stimmel velem, mert még mindig nincs senkim, pedig nyitott voltam. Sosem a lehengerlő pasikkal kezdtem, ők nem is a zsánereim, az évek alatt volt alacsony, kopaszodó, kövér, nehezebb anyagi helyzetű vagy épp munkanélküli "kiszemeltem" is, tehát a személyiség alapján kezdtem rajongani, rosszabb esetben beleszeretni valakibe. Látszólag rendes férfiakból jött ki első randin a vadállat, azonnal meg akartak kapni vagy tapizni kezdtek, egyáltalán nem tiszteltek. Amikor pedig nyilvánvalóvá tettem, hogy én nem ezt szeretném, hanem tartós kapcsolatot, akkor eljátszották egy darabig, hogy ők is (nem mindenki), de hazudoztak, lemondták a randikat, volt aki hetekre eltűnt és utána folytatta volna a széptevést... Az a bizonyos kapcsolat is azért ért véget, mert a fiú jól érezte magát velem, de nem volt szerelmes, és a volt barátnőjével (is) megcsalt. Mostanában már rögtön kiderülnek a dolgok, pl. fiú elvisz baráti társaságba, "ismerőseként" mutat be, majd részletezi, milyen csajt akart felszedni hétvégén, ott előttem... Aki udvarolna meg estleg, annyira kis töketlen, hogy meg sem tud szólalni, bevallottan szűz... Egy másik fiúnak semmi mélysége, jól néz ki és pénzes, és csak arról tud beszélni, hogy mennyit keres, milyen autót vesz és hogy hol fog gyúrni... Őket én nem akarom, inkább az egyedüllét... De meddig még? Aki normális, felnézek rá, tudnám szeretni és ennyi csalódás után meg tudnék benne bízni, rendszerint jegyben jár vagy házas, természetesen velük soha nem kezdenék ki! Nem találok olyan férfit, akiben van spiritusz, és nem a Maslow-piramis alsó szintjein mozog, és egyben szabad lenne... Csak ilyen jófiú bőrbe bújt hazugokat... És már egyre inkább azt érzem, inkább abbahagyom, mert minden elutasítással, "nem tudom mit akarok"-kal keserűbb, szomorúbb leszek. Nem tudom, mi a gond a személyiségemmel, nem mintha ezek az illetők meg akarnának ismerni, inkább csak lefektetni :( Valaki tud valamit? Köszönöm