Mivel jobbak más lányok, mint én?

Egyszerűen nem értem. Teljesen depressziós vagyok emiatt, hogy engem senki nem szeret, soha senkinek egyetlen jó szava nem volt hozzám. Soha senki nem mondta még, hogy szeret, soha nem akartak nekem jót. Sokan azt mondják, hogy mindenkinek az jár, amit megérdemel. Én mivel érdemeltem ezt ki? Nem gondolom magam rossznak, nagyon jól érezném már magam attól is, ha valaki csak meghallgatna, vagy elhívna valahová. Rendes, egyszerű lány vagyok, tervekkel a jövőmet tekintve. Jól tanulok, kedves vagyok az emberekkel, nem vagyok lenéző a pasikkal, vagy flegma, mindenki kaphatna esélyt, nyitott vagyok. Vannak hobbijaim. De pl van egy srác, közös a zenei ízlésünk, vannak közös barátaink. Én azt hittem lehet több, de szexnél több semmi. És nem értem miért -nem, nem adtam magam hamar, és nem vagyok együgyű tini..

Minden barátomnak van valakije, én vagyok a bandában az egyetlen, akinek senkije nincs.

Itthon is csak azt kapom, hogy semmire sem vagyok jó, sehol nem kapok megerősítést. Tanulnom kellene az érettségire, de csak sírással telnek a napjaim, és csak arra tudok gondolni, hogy minek tanulok, ha senkinek se, vagyok jó. Senki észre sem venné, ha eltűnnék a földről. Senkit nem érdekel, hogy mit érzek, vagyok mire lenne szükségem. Senki nem akar velem lenni, és ettől nagyon rosszul vagyok. Minden este sírva alszom el. Úgy érzem, sokkal jobban tudnék teljesíteni, ha lenne mellettem valaki. Nagyon hiányzik, hogy legyen egy fiú velem, aki szeret, történjen bármi.

Járok bulizni, de ott nem igazán lehet ismerkedni, hangzavar van, oda csak táncolni járunk a barátaimmal. Nem vagyok csúnya sem, átlagos vagyok. És szoktam beszélgetni fiúkkal, de valami gond lehet velem, ha nem akarnak tőlem semmit. Nagyon zavar, és megint csak stresszes vagyok ez az egész miatt...

Ti hogy vagytok ezzel? Hogy lépjek ezen túl? Teljesen eltereli a figyelmem, és elszomorít... :(

19/L