Plátói szerelem, vagy lehet ennek esélye?

Én egy éve lettem szingli, Őt egy társkeresőn ismertem meg. Beszélgettünk, sokszor kiöntöttem Neki a lelkem, még nem voltam felkészülve senkire és semmire, de tetszett, mint férfi. Sajnos többek közt amiatt próbálgattam elfojtani magamban az érzéseket, mert 4500 km-re lakik tőlem. Szinte minden héten kaptam Tőle egy kedves bókot, amit megköszöntem és kb. ennyi. Tegnap skypeolni hívott, és bennem felszabadította azt az érzést, amit már azt hittem, sosem fogok érezni. Ő már hónapok óta oda van értem, de ez a netes élő csevej még jobban megerősítette ezt benne is. No, de ott van az a bibi, hogy nagyon messze lakik tőlem egy olyan országban, ahol most háború dúl (Ő magyarként van kint, havonta jön haza). Én emiatt nem mehetek utána, nekem veszélyes lenne az a hely nőként, Ő meg sosem fog hazajönni, mert elkapta az a fajta gépszíj, amit a két ország közötti anyagi különbségek generálnak, konkrétan itthon nem kapna olyan jó fizetést, mint kint. Én már voltam ilyenfajta távkapcsolatban, ami 1100 km volt, azt is sokalltam, tudom jól, hogy hatalmas buktatókkal jár. Most mégis azt érzem, Ő az, aki életem párja lehetne... de semmi esélyét nem látom annak, hogy bizonyos időn belül alakulnának a dolgaink egyelőre... Ő pl. emiatt nem mert élőben találkozni, mikor itthon járt, mert fél, hogy miattam feladna mindent. Most az lenne az ésszerű, hogy hagyom a fenébe, de amióta beszélgettünk, egyszerűen nem hagynak a gyomortájéki pillangóim...