Milyen most az ismerkedési helyzet? Mennyi ideig leszek egyedül ilyen férfiként?

Ami nekem szemet szúrt az az, hogy 32 éves létedre fiúnak hívod magad.. Ez elég sokat elárul rólad. Nem jósolok sok sikert, sajnálom.

Persze vannak olyan nők, akik szeretik hordani a nadrágot és anyáskodni a párjuk felett, de nincsenek szvsz többségben.

Úgy írsz magadról, mintha nem akarnál felnőni. Ez keveseknek fog imponálni.

"Szüleim is a nagyszüleimnél éltek. Egy szobát kaptak és ott éltek!" Tudod attól még, hogy valami a múltban úgy volt, ahogy, még nem jelenti azt, hogy ez jó dolog.

Kevesen elégszenek meg egy ilyen élettel (nem csoda amúgy) - én személy szerint nagyon hamar önállósodtam és nem tudnék olyan emberre férfiként tekinteni, akiben semmi ambíció.

Félreértés ne essék, sosem érdekelt az "egzisztencia", albérletben élek, nincs autóm és nagyvárosban nem is kell, soha nem akarok saját ingaltant venni (az országban ahol élek amúgy sem szokás nagyon), de basszus, segítség és hátszél nélkül sikerült eljutnom oda, hogy jól élek. A barátomnak se autója, se lakása, kevesebbet keres mint én, de egy intelligens, határozott FÉRFI aki tesz magáért, nem csak várja a sült galambot anyu-apu nyakán. Eltartja magát, képzi magát, tanul, van jövőképe amiért tesz - ennyi pont elég. Nem tudnék férfiként kezelni egy olyan embert, aki csak tengődik a híg f-sban (elnézést) - és felnőtt létemre férfit szeretnék társként, nem pedig fiút. Nagy különbség.

De hogy bemutassam, hogy mi emberek mennyire mások vagyunk: van egy ismerős lány, egy multinál menedzser, az ő barátja 9 éve "egyetemista", már a harmadik szakon (az előző kettőt otthagyta), nem dolgozik, nincs is igazán semmi életcélja. Tökéletesen boldogok, mert a lány attól érzi hasznosnak, jónak magát, ha ő van nyeregben, emellett anyáskodik a srác felett, jó, hogy a popsiját nem törli ki. Van ilyen is.