Szerintetek normális, ha így gondolom? F

Alig egy hónapja diagnosztozáltak gyógyíthatatlan betegséggel. Még én is keresem a gondolataimat, hol így vagyok, hol úgy. Ma pl. nehéz napom van, fáj, nyűgös vagyok. Azon tűnődöm mekkora terhet jelent majd valakinek elfogadni, elviselni így. Beszélni nehéz róla, legfőképp mert az embereket nem igazán érdekli, a magyarázkodást pedig egyébként sem kedvelem.

Magadat kell rendbe tenni, bizony. Minden a fejedben dől el, ez hülye közhelynek hangzik, viszont működik. Szeretni kell magadat, belőled csak egy van-ezt meg valami szintén hülye közhelyeket gyűjtő honlapon olvastam. Egyedi vagy és különleges, van olyan ember, akinek pont te vagy az ideális. Van az a muki karok meg lábak nélkül és tök boldog, mosolygós- vonzza magához a tök boldog mosolygós embereket, vágod?

Mindezt persze magam is kicsit kétkedve írom (még), de próbálok a helyes irányba mozdulni. Ajánlom neked is.

Egyébként épp ma kérdeztem ezzel kapcsolatban, szívesen venném, ha válaszolnál, ha esetleg van kedved:

http://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__egyeb-kerdesek__7455..

Az igazi barátaid olyanak fognak szeretni amilyen vagy!

Sok sikert ,mielőbbi gyógyulást kívánok neked!