Alacsony férfiak! Ti hogyan dolgoztátok fel huszonéves korotokra, hogy nem lehet szép feleségetek/barátnőtök?

Én most vagyok 25, mérnök diplomával és sajnos a munkába menekültem a párkapcsolati csalódások miatt. Intelligens és nyitott vagyok (arcra átlagnál kicsit jóképűbb is, legalábbis a visszajelzések alapján), persze ez mit sem jelent, ha az ember alacsony (169 vagyok) és nem találja meg a boldogságot azzal akihez nem igazán vonzódik. Eddig két komolyabbnak nevezhető kapcsolatom volt (meg rengeteg csalódás), mindkét barátnőm az a kategória, amely ehhez hasonló fintorgó diplomatikus válaszokat váltott ki a kollégákból/ismerősökből: "Hát, kedves barátnőd van, biztosan kedvelitek egymást."

Ami a leginkább elkeserítő, hogy nagyon sok kollégám van, akinek úgy van csinos/szép felesége vagy élettársa, hogy arcra egyértelműen csúnyább, mint én, de láthatóan magasabb. Ez volt az én mondanivalóm, de én arra vagyok inkább kíváncsi, hogy ti miként élitek/töltitek a napjaitokat azzal a tudattal, hogy még az értelmes alacsonyabb nők is ösztönből inkább magasabb férfira vágynak. NŐK is válaszolhatnak nyugodtan, kíváncsi lennék az őszinte véleményeikre, amiből nem sokat hallottam eddig, csak ostoba közhelyeket és ködösítéseket.