Félek. Mindentől. Attól, hogy sosem kerülünk beszélőviszonyba. Attól, hogy becsajozik és akkor bukta az egész. Attól, hogy már van is valaki az életében. Mit tegyek? L

Sokszor belegondoltam, hogy de jó lenne már csak a barátja is lenne. De tényleg, annak is nagyon örülnék.

Talán furcsán hangzik, de szimpatikus. Mindig úgy néz engem, de nem kezdeményez semmit. Pedig olyan jó lenne... Ahogy az utcán rámköszön, neten is indíthatná a beszélgetés. Ha mer feltűnően nézni, figyelni, írni miért nem akar? Nem kíváncsi rám különösebben? Csak megnéz engem és ennyi?

Jó, persze, én is írhatnék, de nem merek. Eddig nálam a pasik mindig kezdeményeztek. Voltak félénkebbek, önbizalomhiányosak, ha nehezen is, de közeledtek.

Ő viszont nem. Ezek szerint nem akar?

Adnátok valami tanácsot?

Vajon mit reagálna, ha írnék neki? (Nem fogok, a kérdés elméleti csupán)

Komolyan adjon valaki valami tanácsot. Köszönöm előre is.