Ez véletlen vagy valami más?

14 èves korom óta akármelyik srác megtetszett, annak én is. Elég volt arra gondolnom, hogy tetszik az illetö, nem számított, hogy csak làtásból ismerem, vagy netán egy baràtom.

Netes társkeresésnél ugyanez. Ha meglàttam egy srácot, és elkönyveltem magamban, hogy helyes, még aznap kaptam levelet töle. (És nem elkeseredett, senkinek se kéne srácokról volt szó, hanem esetem férfiakról)

Volt, hogy teljesen idegen sràc állított meg és adott két puszit, vagy fogta meg a kezem.

Az egyik legfurább egy csoporttársam volt, aki alig ismert, de elkönyvelte magában, hogy én kellek, mert van egy ilyen megérzése, valamitöl nyugodt és kiegyensúlyozott, ha a közelèben vagyok.

Most akkor elég az embernek nöböl lenni, hogy körberajongják?

Nem vagyok ribis, sem másként kihívó, és egyszer sem próbàltak csak lefektetni.