Miért olyan nehéz manapság barátnőt találni?

Városban se lenne egyszerűbb dolgod.

Hosszú távra nehéz nőt találni, mert a jelen korszellem szerint s nők ráérnek 30-35-40 évesen is megállapodni, majd akkor eljön értük a szőke herceg, aki megcsinálja nekik a tökéletes gyereket és jó életet biztosít neki, egészen addig meg lehet partizni, orrba-szájba ßaszni, hetente váltogatni a partnereiket stb, a Szex és Nem York éveken keresztül ezt az üzenetet sugározta nők millióinak. Sőt állítom a kisvárosban még egyszerűbb is lenne értelmes nőt találnod, akit még nem hülyített el egy a baromság, az értelmes alatt pedig nem arra gondolok, hogy egy háziszolga, akit bármikor meg lehet dugni és verni és semmi beleszólása nincs semmibe, hanem egy egészséges értékrendű nő, aki tisztában van a saját és mások helyével a világban és ehhez mérten állít elvárásokat.

(Jöhet a lepontozás, viszont az anyázást kéretik privátban elküldeni)

Én láttam a sex és new york összes részét vagy százszor.

18 éves korom óta eltartom magam, a párom ebbe a "készbe" költözött bele. Úgyhogy mindkét típust kielégítem. :)

Amúgy,

ismerkedni iskolában, munkahelyen, szórakozóhelyen, interneten, egyéb közösségben (pl. vallási, túrázós csoportok) lehet.

Persze általánosan elterjedt, hogy minden nő k...va, de valójában azért nem. Nekem pl. van 5-6 tök normális kolléganőm, egyedül élnek. Nem kúr.at.ják szét magukat. Szépen csendben ismerkednek (net, szórakozóhely), de többnyire egy-két randiig jutnak el, nincs szex. Ugyanolyan nehezen (vagy egyáltalán nem) találnak párt.

Manapság mindenki tapogatja, hogy vajon mit akar a másik. Kapcsolatot? Szexet? Barátot? Férjet? Emiatt egy csomó mellényúlás van. Régen mindenki házasságot meg gyereket akart. Manapság már elvárásokkal megyünk egy kapcsolat felé. Legyen ez, legyen az, aztán majd meglátjuk. Szóval nehéz. De nem kell feladni. Ismerkedni kell. Ha kisvárosban nincs lehetőség, akkor neten, szomszéd városban, barátokon keresztül, közösségeket keresve stb. Az unokatesóm pl. csajozni ment Salsa klubba, ott ismerte meg a feleségét is.

Én túl 3 hosszabb kapcsolaton, 4 évig egyedül voltam. Nem kerestem, feladtam, nem érdekelt az egész.

35 évesen buszon találkoztam a párommal. Nem tudtam kijönni a hó miatt az utcánkból kocsival. Rohantam a buszra. Tőle kérdeztem meg, hogy melyikre kell szállnom. Ő is azzal jött, beszélgettünk kicsit. Majd 36 évesen férjhez mentem, 38 évesen született a gyerekünk.

Nem számít, hogy ki mit hozott a kapcsolatba. Mindenünk közös és szeretjük egymást.

Üdv:

Egy szex és new york függő emancipált (nem k.urva)

Nagyszerű, ismét a "barna lovas" logika. Attól, hogy te egész életedben csak barna lovakat láttál, attól még a világon nem lesz barna az összes ló.

Írtál egyetlen ellenpéldát és azt hiszed, hogy ez felülírja a maradék pár millió esetet. De oké, tegyük fel, hogy ez így működik. Akkor ilyen logika mentén haladva Magyarország egy fejlett, békés és tiszta ország, mert az én városom ilyen, ergo az én városom példája felülírja a maradék több száz település helyzetét, ahol a nyomor ßassza a szegénységet. Látod, amint a barna lovak átváltoznak feketévé, tarkává, fehérré és szürkévé? Felteszem nem, de semmi gond, nem is várom, hogy lásd.

Itt inkább a kérdezőnek kellene válaszolni, nem a másik válaszolót kritizálni.

Barna lovak = minden nő a sex and the city-n szocializálódott.

Te is eléggé egyoldalúan nézed a világot.

Nekem sem jött azonnal a herceg fehér lovon, volt lent és fent, sírtam át éjszakákat, hogy miért vagyok egyedül. Aztán az élet megoldotta a dolgot. Másnak is sikerülhet. Ez volt az üzenetem. Továbbra is így gondolom.