Ennyire elrontottam volna? Többi lent.

Hévízen lakom, és Budapesten tanulok.

Régóta álmom volt, hogy olyan barátnőm legyen aki ugyan ilyen helyzetben van, viszont eddig a sors úgy hozta, hogy budapestiek voltak.

Hát végül fél év egyedül lét után találkoztam egy ilyen lánnyal, a budapestre vezető járaton.

Sokat beszélgettünk elvoltunk.

Bejelöltem facebookon, vissza jelölt, és azon a napon amikor visszajelölt ráírtam egy "Szia :)"-t. Eltelt kb 2 nap, semmi. Eközben több ilyen - már régebbi - facebook ismerősre ráírtam, s nem válaszoltak.

Közben beszéltem egy barát-barátnőmmel, és nagyon idegesített a dolog, hogy senki nem hajlandó visszaírni. Ennyire elfoglaltak lennének?

És erre nagyon felcukkolt. Mondta, hogy nem, csak nem vagyok fontos nekik, és hogy csesznek az emberre stb...

Na erre bepipultam, s pár embernek, - köztük ennek a lánynak egy fényképet küldtem, melyen ez az igazmondás volt: "Akit érdekelsz, az keres téged. Aki látni akar talál rá időt. Aki akar téged az megtalál. A többi csak kifogás..."

Erre a lány már reagált szinte egy órán belül, végig volt sértve, és azt mondta, hogy "őt ennyire még sose rohanták le!"

Én rögtön mondtam, hogy sajnálom, és én se szoktam lerohanni a másikat, de mostanában feszült lettem.

Erre elköszönt tőlem.

Végül ezt az üzenetet küldtem el neki:"pedig nem vagyok ilyen, de Te tudod. Ha esetleg, adsz még egy esélyt majd a jövőben, akkor írj rám. Én nem fogok, hogy lásd nem vagyok az a fajta nyomulós fiú. Ilyen most fordult elő velem először. Nem akartalak megbántani. Sajnálom. Ennyit szerettem volna még. Szia."

Ez szeptember 09-én küldtem el, ekkor volt ez az esemény. Azóta ezt az üzenetet nem olvasta el, én meg amit írtam, a szavam betartva nem írtam rá.

Nagyon szomorú vagyok. El fogadok bármilyen negatív kritikát tőletek, - csak finoman osszatok ki, ha kiakartok - - tudom, hogy hibás vagyok, és megbántam. Mondjak le róla, nemes egyszerűséggel?

24 éves fiú vagyok.