Hogyan tudnék ezen változtatni, kilépni ebből az énből? F/24 (kicsit hosszabb leírás alul)

Mostanában önelemzésbe kezdtem és az a helyzet, hogy anyám jó fiút nevelt belőlem. Nem voltam úgy igazán rossz, mint amilyennek "illett" volna. Testvérrel háborúzást nem gondolom annak.

Apa nélkül is férfi lettem mert sok idősebb emberrel vettem mindig is magam körbe, komolyabb társaság, felnőttesebb gondolkodás hamar fel kellett nőnöm, én voltam anyám támasza. Biztos más lett volna a személyiségem, ha van egy családfő.

A lányokat mindig tiszteltem és nem tudtam úgy tekinteni rájuk mint egy darab húsra akit "lehet alkalomadtán használni". Nem voltam soha nagy csajozógép az tény de ha valahogy szóba kellett elegyedni lányokkal nem voltam annyira béna.

Személyes ismerkedési tapasztalatot sose szereztem, az első komoly kapcsolatom is neten keresztül jött létre és meg vagyok győződve róla, ha nem ilyen kitartó és türelmes a lány nem lett volna belőle még találka se nemhogy több évig tartó kapcsolat.

Amióta vége lett az a kis önértékelésem is leredukálódott így neten sem tudok ismerkedni mert ott meg eléggé változott a "kultúra" és nem vagyok potenciális jelölt.

Élőben próbáltam már elhívni egy -két lányt de túlságosan izgulok és lerí rólam, hogy ez egy nyomorék pedig egyébként nem érzem annak magam.

Mostanában ismerőseimtől(férfiak) megkaptam bizonyos szituációkba, hogy milyen egy puhap.cs vagyok, látszik, hogy nem vesznek komolyan, legyek már tökösebb.

De én ilyen vagyok most már, megtörtem az előző kapcsolat után, vadidegenekkel nehezen tudok úgy beszélni, hogy ne tűnjek bénának.

Gondoltam rá, hogy akár az utcán ha megnézek egy-két csajt és látom a tömény elutasítást az arcukon -pedig meg sem szólítottam- azért lehet mert még jobban látják ezt rajtam. Régi ügy vége is eszembe jutott, hogy ha határozottabb, tökösebb vagyok nem így alakul. E mellé egy nagy adag sorozatos szerencsétlenség, sikertelenség is társul. Elég nehéz mosolyogni vagy úgy csinálni mintha minden rendben lenne.