A férfiaknak _állítólag_ kiegyensúlyozott, magával elégedett nő kell. Mit csináljon az, aki azért nem tud megbékélni magával, mert soha nem elég jó senkinek?

Ne másért akard jól érezni magad a bőrödben, hanem magadért.

Egyáltalán nem ördögi kör, ahogy előttem írták, csak rosszul közelíted meg a dolgot.

Magadnak akarj megfelelni, ne másoknak. Utána sokkal egyszerűbb lesz.

Én sosem voltam jó senkinek. Pontosabban mindig voltak pasik akik meg akartak fektetni de komoly kapcsolatra nehéz volt párt találnom. 25 évesen ismertem meg a volt férjemet. Eleinte minden rendben volt, de egy idő után jött a kritizálás. Meghíztam, nem elég vékony a lábam, nem vagyok elég lelkes az ágyban (orgazmusom sosem volt, egy idő után csökkent a lelkesedés, szerintem érthető okokból) és még sorolhatnám. Csúnyán megbántott nőiességemben és csak lassan sikerült magamhoz térnem ebből a lefagyott lelki állapotból, már a válás után. Most van egy pasim akivel szex kapcsolatban vagyunk, és bár oda van értem, ebből sem lesz komoly kapcsolat.

De már nem érdekel. Tudom hogy mennyit érek, sosem cserélnék mással. Jó vagyok így, ahogy vagyok. Szeretem a gondolataimat, a személyiségemet, látom a hibáimat és igyekszem javítani rajtuk, és igyekszem kedvesebb lenni magammal. És rájöttem hogy a boldogságom nem attól függ, van-e komoly (avagy felületes) kapcsolatom. A saját boldogságom bennem van és nem függ senkitől.