Ha a férfinak az a dolga az életben, hogy egzisztenciát építsen ki, akkor miért nézik mentális betegnek azt, aki 30 éves koráig nem is keresett barátnőt?

Én pasikkal beszélgettem pont erről már régebben. Azt mondták, az már férfiszemmel is furcsa, ha valaki már harmincvalahány éves és ezidáig semmi igénye nem volt a nőkre.

Mondjuk én el tudom képzelni, hogy valaki tényleg nem akar kapcsolatot, bár az nekem is furcsa, hogy ha eddig nem akart, akkor hogyhogy jó harmincas korban hirtelen elkezd érdeklődni a nők iránt. Nekem, ha ilyet hallok, mindig olyan érzésem van, hogy az illető vagy kamuzik és szeretett volna ő barátnőt, csak szegén valamiért a kutyának nem kellett, vagy valójában most sem akar kapcsolatot, csak valami más okból, pl. a család nyomására, vagy attól való félelmében, hogy egyedül marad keres párt magának.

Szia!

Engedd meg, hogy a kicsit "távolabbi jövőből" szóljak hozzád.

Szóval, pár haverral nemrég elnéztünk egy egyetemi nyitóbuliba, szerintem tanulságos történet lesz:

Négyen voltunk és a kérdés jellege miatt leírom az "egzisztenciális paramétereket": 2 orvos, 1 pilóta, 1 pszichológus, mindenkinek saját lakás, kocsi, a nettó fizetések 300-700ezer között, életkorunk 27-28 év. (Zárójelben megjegyzem, hogy szerintem külsőleg se voltunk "gázok", 3-an rendszeresen sportolunk és nem díszb**iként öltözünk). Mi volt közös mindannyiunkban? Pontosan! Egyikünknek sincs (már jó ideje) barátnője, éppen ezért járkálunk még ilyesmi helyekre... Mit tapasztaltunk? Az egész helyen a lányok 80%-a 18-19 éves volt (vagyis főleg gólyák, vagy másodévesek). A 20-30-as korosztály tagjai csak mutatóban voltak, azok is a hapsijukkal, a jobban kinézők pedig már el is voltak jegyezve.

Az a szomorú tapasztalat, hogy ha az egyetem végéig valakinek nem sikerül tartós kapcsolatban lenni, akkor utána már drasztikusan beszűkülnek az ismerkedési lehetőségek.

Egyrészt azért, mert az a női korosztály, akivel a 30-hoz közeli férfiak komolyabban ismerkednének, már be van gubózva, a jobb (sőt, az átlagos!) tagokat már a többi hapsi évekkel ezelőtt lefölözte (értsd, elvette feleségül), vagyis csak egy többszörösen előválogatott populáció marad.

Arról szólva, hogy "felnőttként" már élesben mennek a dolgok (azaz például nem teheted meg, hogy másnaposan mész be dolgozni, mert szerdán jó buli volt valahol) és kevesebb időd lesz, mint egyetemistaként. Illetve a munkahelyek se arról híresek, hogy hemzsegnek ott a szingli 24-30-as csajok (az egyetemen van ilyen szempontból a legnagyobb felhozatal) és ha lenne is egy megfelelőnek tűnő hölgy, akkor is ott lesz a "házi nyúlra" lövés dilemmája...

Szóval, ha ezt a taktikát követed, akkor 30 éves korodra oda fogsz eljutni, hogy (kis szerencsével) meg lesz mindened, amiről úgy gondolod, hogy a sikeres pártaláláshoz kell, de egyszerűen (a kevés kimozdulásod alkalmával) nem lesz olyan jelölt, akivel érdemes kezdeni: a célkorosztályból FŐLEG (azaz tisztelet a kivételnek) csak a drebállák maradtak, de abból is azok, akiknek még valami mentális stiklije is van. A 18-20-as korosztályból pedig még lehet jó csajokat fogni, de azokkal meg ki tudja mennyire lehet komolyan tervezni, egyrészt az eltérő életszakaszok miatt 2 külön bolygó vagytok, másrészt pedig semmi sem garantálja, hogy 3-5 év múlva nem jön-e rá a "még élni akarok és tapasztalni" életérzés. Aztán 30 felett a skála az elvált anyukkal bővül, akik között nagyon jók is akadnak, csak kérdés, hogy akarod-e más fattyát nevelgetni, aki miatt még az ex apuka is folyamatosan képben lesz...

Ha rám hallgatsz, még egyetem alatt próbálj meg komolyan felszedni valakit!

Azért kellene ismerkedned, hogy elfelejtsd azt a lányt.

Az #5 jól leírta. A barátnőim közül aki nem kelt el 28-30 éves korára az már nem is fog. Nem feltétlenül azért mert selejt, hanem egyrészt mert addigra berögzülnek bizonyos szokások, hozzászoltak az egyedülléthez. Másrészt a normálos pasik is foglaltak addigra, aki meg elvált az vmi miatt már nem kellett vkinek...