Az "aki nekem tetszik, annak én nem jövök be, akinek én tetszem, az nekem nem jön be"-állapot milyen korban szokott megszűnni? Mi van, ha valakinél soha nem szűnik meg, és egyszerűen nem tud olyan társat találni, akivel boldog?

Több helyen tévedsz a megállapításaidnál.

Egyáltalán nem lesz később mindenkinek párja,ez nem igaz.Nagyon sok férfinak később sem jut semmi,és senki mást nem érdekel,ebben biztos lehetsz.

Akkor az van,hogy megszívta az illető.Nem lehet ezzel mit csinálni,el kell fogadni...

Én is ide tartozom,senki nem jut egyetlen nő sem,de nem az én igényeim miatt,hanem a nők igényei miatt...

24/F

3-as vagyok.

Semmi gond,nem kell sem elhinni,sem egyetérteni velem,más a véleményünk a dologról és ennyi.

Ettől függetlenül majd pár év múlva is megírom majd ide ugyanezt,hátha látjátok majd akkor is.Ennyi. :)

24/F

Tudod, előbb magadban kell rendet tenni, ki vagy, mit akarsz, és ne másoktól tedd függővé a boldogságod, mert senki más nem tudja úgy, mint te.

Egyébként nem lesz mindenkinek párja, van, aki nem is akar, van, aki túl sokat akar, van, aki később sincs rendben önmagával, van, aki káros szenvedélyek rabjává válik, van, aki megalkuszik, de nem lesz igazán boldog, csak ki akarta pipálni a családalapítást a bakancslistáján, vannak kapcsolatfüggők, és vannak, akik félnek egyedül lenni...

Egyik unokatestvérem nemsokára szül, jóval elmúlt 30 éves, mikor összejött a mostani férjével (tavaly házasodtak), ráadásul eléggé bigott vallásos.

Ismerek egy kántort, aki sokáig volt magányos, randizgatott ugyan, de nem sok nő tudta tolerálni az ő furcsa stílusát és hozzáállását, aztán összejött a templomából egy egyedülálló anyukával, akinek akkor már volt 5 vagy 6 gyereke, most már közös gyerekük is van, szóval készen kapott egy nagy családot az úriember, és még bővítette, de persze ehhez az kellett, hogy ne zárkózzon el ettől, és ne ragaszkodjon gyermektelen nőhöz. Jól megvannak együtt.