A nők élvezik ha visszautasíthatnak valakit?

Egyáltalán nem!

Én borzasztó kellemetlenül érzem magam ha "kosarat kell adnom" egy ámbár nagyon igyekvő, de számomra nem vonzó fiúnak. Szerintem mi lányok sokszor még rosszabbul érezzük magunkat mint ti... Én össze-vissza hebegek, bocsánatot kérek, elmondom magamat mindenféle hibásnak és próbálom úgy feltüntetni a helyzetet, hogy a srácnak a visszautasítás végére már igazából kedve se legyen hozzám...

Nagyon nagyon rossz!! :(

Most komolyan?!

Nem szeretek beletaposni más lelkivilágába, nem is szokásom, de mikor bunkó paraszt módjára beszélnek velem, akkor eljön az a pont, hogy átgázolok az illetőn és ott sértem meg ahol csak lehet. Őszintén? Jólesik..minden frusztrációmat kiadom ilyenkor.

Egyszer egy buliban odajött hozzám egy srác (ott volt a barátom is velem a buliban, csak épp kiment a haverjaival cigizni, én pedig a pultnál iszogattam tovább) és meg akart hívni egy italra. Mondtam, hogy köszönöm szépen, semmi szükség rá, állom a saját italomat. Erre nekem esett, hogy látszik, hogy csak a pénzre hajtok. Mondom mi van?!?!?! (Azért mert nem fogadtam el tőle az italt?!)

Erre nekikezdett sértegetni, hogy felszínes vagyok, nem csoda, hogy nem kellek senkinek, stb. stb.. Én kb két mondatot mondtam neki..annyit, hogy köszönöm állom a piámat, és hogy mivan?! Több szó az én számból nem hangzott el. Kérdeztem tőle a nagy monológja után, hogy akkor még mit keres itt?! Erre közölte, hogy na ezt ő se tudja, és elment.

Eltelt fél óra, a barátom megint épp egyedül hagyott, szintén a pultnál ácsorogtam a long drinkemet kortyolgatva, mire meglátott a srác és megint odajött azzal a dumával, hogy na látja, hogy ilyen szerencsétlenül áácsorgok itt egyedül a pultnál, menjek vele táncolni. (jajj de kegyes gyerek, igazi megtiszteltetés vele táncolni, komolyan)

Na hát ekkor untam meg. Elküldtem őt a búsba és ott sértettem meg, ahol csak tudtam. És persze a srác elég csúnya volt, de ugye én ezt egy percig nem mondtam neki, hiszen 3 mondatom volt hozzá összesen korábban..

Hát ezt is bizony az orrára kötöttem, hogy egy ocsmány szar alak.

Na én ilyen esetben minden további nélkül a porig alázom a másikat. Jól esett.

A kommented alapján most már megértem, hogy téged mindenki visszautasít. :)

I'm sorry for your loss

3#

Pont olyan vagy, mint anyám, aki miután pofán vert tenyérrel csak annyit mondott: "hidd el, nekem ez jobban fáj".

Amire a kérdező gondol, az nem a visszautasítás élvezete, távolról sem. Leginkább ahhoz hasonlítható, mint amikor a legjobb barátodnak kell azt mondanod, hogy szarul rajzol, de nem akarod megbántani és igyekszel egy olyan kínos hablatyolás keretein belül körülírni a helyzetet, amihez semmi kedved, de te emberségből nem mondod azt, hogy "hát ez egy kalap szar", hanem valami olyan hagymázas dolgot hordasz össze, hogy "a művészi vénád akár egy csiszolatlan gyémánt kedves barátom, kívánom, hogy a nagy mesterek alkotásai legyenek azok a köszörűk, melyek kihozzák belőled a briliánst". Érthető, ugye?

Ez a 20 nekifutásos dolog meg már kezd elég elcsépelt lenni...

Én vagyok a szar azért, hogy kiosztom a másikat a viselkedése miatt?

Milyen jogon sérteget? Ha ő megteheti, én miért nem?!