A boldogság nem a társ meglétén (nincs régóta barátnőm 31 évesen) alapszik? Anélkül is van teljes élet?

A boldogság szubjektív. Nem lehet sablon szerint ráhúzni, hogy nah ez és ez a boldogság, a többi nem az. Mindenkinek magának kell megtalálnia. Van, akinek nem kell ehhez sem pár, sem gyermek. Mégis boldog és teljes életet él. Van, akinek kell a pár, de gyerek nem. Mégis boldog és teljes életet él. És van, akinek pár is, gyerek is kell, mert csak így kerek egész az élet. Számára. De ez nem jelenti azt, hogy mindenkire igaz lenne....

Ha neked ez így megfelel...ha nem hiányzik semmi...akkor miért is tetted fel ezt a kérdést? Ezt csak te tudhatod! Az, hogy más mit mond....abszolút nincs hatással az életedre. Nem?

Társ nélkül nem lehet meglenni. Önbecsapásban él aki mást mond.

Szeretni és szeretve lenni. Ez a lényeg. Természetesen a kölcsönösségről beszélek.

Lehetnek álmaid-céljaid-hobbijaid-örömeid-bánatod de ha senkit nem érdekel(sz), akkor megbaxta a kutya...

mit ér a lakás, ha a kutya nem nyitja rád az ajtót?

mit ér a verda ha senki nem ül be melléd?

mit ér a bécsi shoppingolás ha egyedül mész-jössz és mindenki lexarja mit hol mennyiért vettél

mit ér a jó fizu ha magadra maradtál?

mit ér az épp' elért célod ha senki nem kiváncsi arra és rád?

mit ér bármi is ha a léted sem érdekel senkit, ha nem tudod megosztani életed csip-csup és nagy dolgait? és itt nem a face-re gondolok.

szingliként tudom, és érzem ezt, és azt is tudom, h sokan önámításban élnek, fájdalomcsillapítás céljából.

előző!

mit nem értesz abból amit írtam?

azt vettem egyébként észre, h az ember 2 dolgot tesz ha a neki nem tetsző igazsággal szembesül:

1 - játssza az értetlent

2 - ámítja-kábítja magát (tagad, hablatyol, hazudik magának)