Véleményetek szerint van-e valami probléma a barátnőmmel?

Távkapcsolatban élek a barátnőmmel, nyáron heti 3-4 napig vagyunk együtt kb, iskolaidőben pedig heti 1 max 2 nap. Fél éve vagyunk együtt és nagyon szeretjük egymást, tök jól alakulnak a dolgok. Megváltoztattuk egymás életét. :) Viszont van 1-2 dolog, ami miatt aggódom nála.

1.Nos, a múltban nem volt könnyű dolga, leginkább negatív dolgok érték őt, ezért eléggé negatív a gondolkodásmódja. Nem tartja magát szépnek, sose elégedett a testével. Akármennyit mondom neki, hogy szép és nekem nagyon tetszik, megköszöni, de legbelül nem hiszi el. Mindig vékonyabb és vékonyabb akar lenni. Szerinte az szép egy lányon, ha nagyon vékony. A testtömegindexe azt a szintet üti most, ami a normálisnak az alsó határa, viszont még fogyni szeretne. Hiába mondom neki, hogy most jó, nekem így tetszik, még tudok rajta fogni és markolni részeket, nagyon imádom így. :) Meg nagyon keveset eszik. Mindig felírja minden nap hogy hány kalóriát eszik, 800-nál nem akar többet. De legtöbbször nem éri el ezt a szintet se. Nem sportol, csak otthon szokott tornázni, erősítő gyakorlatokat végezni. De néha aggódok, hogy túl keveset eszik. Gyakran éhes, de inkább nem akar enni és helyette vizet iszik sokszor. Minden nap kb. 1 almát, pár cerbonát és apróságokat eszik átlagban, néha azért eszik rendes tál ételt is (kb minden második nap). Nem lenne bajom azzal, hogy még kevesebb kiló szeretne lenni és el akar érni 1 bizonyos szintet, de ő nem akar sokat mozogni. Inkább eszik keveset, mert az "könnyebb". Nagyon makacs, nem lehet rávenni több evésre, ha nem akar... Kérdésem, a testtömegindex mennyire komolyan vehető? Ha alá megy a normál szint alá, akkor az mennyire veszélyes? Alapból, ez a gondolkodásmód mennyire gyakori a nőknél?

2. Nagyon negatív a gondolkodásmódja, ebből akad a következő probléma. Van egy bizonyos baráti köröm, akivel ugye a barátnőm is megismerkedett. Jól érzi magát velük , befogadták őt. Viszont mivel ő 70 kilométerre lakik tőlem, ritkán tud velük is találkozni (kb havi 1-2 alkalommal), ennek ellenére nagyon megkedvelték őt a barátaim és mindig szívesen látják. Azonban a barátnőm úgy érzi, ők csak kedvességből tesznek így. Szerinte ez csak látszat és kényszerből fogadták őt el, miattam. Mivel én a barátjuk vagyok, ezért miattam kellett befogadniuk őt, a barátnőm gondolkodása szerint. Amikor velünk van, elhiszi, hogy ez a baráti hangulat valós vele, viszont amikor hazamegy, bekerül a pesti közegbe, ahol korántsem ilyen befogódóak az emberek, és nehezen hiszi el, hogy az én baráti köröm ilyen valójában. Sajnos eddigi élete során nagy arányban a negatív dolgokat tapasztalta meg, sokszor nem kedvesek vele az emberek, sőt, az úgymond haverjai néha szokták sértegetni a külseje miatt (poénból, mert az nagyon vicces...), elvenni maradék önbizalmát is. Ezért nehezen bízik az emberekben. Sokat sértegették, azt hiszi, mindenki fejében megfogalmazódik ilyen gondolat róla csak nem mindenki mondja ki. Szerinte ez a társaság csak miattam nem meri bevallani, hogy nem szimpatizálnak vele. Hogyan tudnék jobb hatással lenni rá, hogy elhiggye, mi szeretjük őt a körünkben és befogadtuk?

Ráadásul többször is már mondott olyanokat, hogy jobbat érdemelnék nála, aki nem kételkedik ennyit dolgokat, nagyobb önbizalma van. Viszont utálom mikor ezt mondja, mert én őt szeretem a legjobban...

Bocsánat hogy hosszú lett. A válaszokat előre is köszönöm. :)