Sokan miért várják el, hogy egyfolytában csak az ő kegyeikért harcoljanak ismerkedésnél, miközben ők semmit sem tesznek bele az egészbe?

Egy darabig megtehetik, hogy visszaélnek evvel amíg a keresési periódusban vannak, de úgy gondolom, aki evvel szórakozik, az annyit is ér emberileg.

Meg a párkapcsolat egy üzlet, sosem az a kiszolgáltatott fél, akinek kevésbé érdeke, hogy a kapcsolat működjön.

Érdekes kérdés, szerintem (az én olvasatomban ) a normális az, ha egy férfi udvarol, teper a nő után- DE! A nő azért valamelyest ugyanúgy viszonozz ezt a figyelmességet. Pl. nálam alapvető, hogy a férfi hívja, keresi főleg első időkben a nőt, a férfi fizet. De eközben a nő figyel arra, hogy lehetőleg ne egy méregdrága koktélbárba menenk ahol a beugró eleve 2000 ft és még nem történt fogyasztás. Később, mikor látszik, hogy komoly a dolog és a férfi nem egy egyszerű d...ásra hajt, akkor a nő pl meglepi valami kedvességgel, aprósággal.. pl süt neki sütit, vagy a randira a nő főz valami laza de különleges finomságot.

Ha a nő abszolút csak azt várja el, hogy a kegyeit keresse a férfi az két okbl lehet: vagy nagyon bunkó a pasi, de nem veszi észre magát és a nő úgymond túráztatja, vagy pedig rosszabb esetben a nőnek nem tetszik annyira a férfi, viszont valamiért jó vele villogni (pl jóképü, jó a munkája, autója van,egzisztenciája van) de ez nem igazi érdeklődés, ill. nem a férfi személyének szól kifejezetten.

Én a kölcsönösségben hiszek, a kezdetektől. Nőként is képes és hajlandó vagyok kezdeményezni, biztatni a férfit, nem várom el, hogy ő teperjen egyedül, hanem egymást biztatjuk, hiszen egy kapcsolat elején mindkét félben van egy jókora adag bizonytalanság.

Lehet, hogy rosszul csinálom, de mivel remekül érzem magam a párkapcsolatomban, nem nagyon érdekel, hogy mások szerint játszanom kellene az elérhetetlent. :)