Hogyha ez igaz (lenne), akkor nekem még miért nincs párkapcsolatom? Az itteni teória (avagy tapasztalatok) mire épülhetnek ezek szerint? F

Társkeresés, ismerkedés. Általában szeretik lenyomni mások torkán a gyk-n lévő nagy tudású nők ezeknél a témáknál, hogy egy férfinak, mennyire könnyű párt találni. A lányok hadából válogathatnak, nekünk csak óda kell menni a „legjobb áruhoz”, közben dúskálhatunk a szebbnél-szebb keblekben, amit a szerencsétlen célba nem ért vesztesektől kapunk, természetesen átlagos vagy az alatti kinézettel is. Hiszen csak a belső a fontos. Kérdem én, hogy ennek a mi a valóságalapja? Mert akárhogyan is, de nem azt veszem észre, hogy annyira kapkodnának utánam, holott nem úgy járok-kelek, mint egy zombi, ha megszólítanak vagy szóba elegyedek vkivel az utcán, akaratlanul is, de fülig érő mosollyal kezdek el beszélni. Szóval még azt sem lehet mondani rólam, hogy életunt fapofával lépek ki a házból, hisz a pozitív kisugárzás meg van. Most vagy ronda vagyok, mint a bűn vagy ez az elmélet, úgy ahogy van, otthon a négy fal között összerakott baromság, amit egy többször visszautasított női egyed talált ki, majd kezdett el terjeszteni. Mielőtt még jönne a duma, nem ezzel nem csak én vagyok így, hanem elég sok férfi/fiú ismerősöm küzd ezzel a problémával, hogy nem talál magának senkit, és még udvarolni sem hagyják őket és ők 100%, hogy nem bányarémek.

Nem értem miért kell, hülyeségeket kitalálni csak azért, hogy megnyugtassuk a lelkünket, hogy „ na igen, ez tényleg így van”, ahelyett, hogy kilépnék a szobánkból és körül néznék a világban