Én miért nem tudok úgy élni?

Lesz majd aki önmagadért szeret és nem a pénzedért. Mikor összejöttem a párommal, akkor fogalmam nem volt róla, hogy mennyit keres. Kb. fél év után derült ki, hogy qrva sokat.. Valószínű soha nem fogok annyit keresni, mint ő, pedig olyan szakmám van, amiben magasra lehet jutni, de egyszerűen ő annyira jó szakember, és úgy kapkodnak utána 28 évesen, hogy a nyomába sem fogok érni, pláne ha majd jön a gyerek.

És persze, nem bánom, hogy tudunk tervezni, utazgatni, tudunk gyűjtögetni, lakást, kocsit venni (amibe persze én is beleteszek), de mindezt egyáltalán nem tudtam, mikor összejöttünk.

Előttem persze akadtak neki csajok, akik szintén így voltak, mint amiket most te mesélsz, de nem mindenki ilyen. Lesz majd aki önmagadért szeret.

Szerintem ezt csak te látod bele az önbecsülési problémáid miatt.

Lassan két diplomás leszek, dolgozom. Nevetséges fizetésért beálltam rabszolgának egy céghez, csak hogy tapasztalatot szerezhessek és még összetehetem a két kezem, hogy legalább annyit kapok suli mellett, amennyit... Megküzdöttem azért amim van és meg is fogok. Szerintem természetes, hogy hozzám hasonló, törekvő embert keresek, aki nem elégszik meg a havi minimálbérével és mindent megtesz azért, hogy több legyen, jobb legyen a munkájában. Ambiciózus ember való mellém, mert én is az vagyok.

A párom nem diplomásként dolgozik és jelen pillanat majdnem a tripláját keresi annak, amit én, mellette folyamatosan továbbképzi magát. Én pályakezdő vagyok, ő 5 éve mássza a létrát ezért. Akkor én most egy vérszívó köcsög lennék és tutira csak a pénzére megyek, mert átlagos csajként, marha nevetséges fizetéssel vele vagyok? Sőt... amikor összejöttünk még nem is dolgoztam annyi dolgom volt az egyetemmel. Akkor mekkora köcsög lehettem...