Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért döbbennek le az emberek azon, ha valaki kimondja magáról, hogy neki már meszeltek?
Amikor itt a fórumon egy adott férfitipus (aki nem kell a nőknek) kerül szóba, akkor általánosan lenézik és a legalsó szintre sorolják azt. Én is ezek közé tartozom, de már beletörődtem. Mostanában viszont többen is megkérdezték, hogy mikor akarok én egyáltalán megnősülni és mintha cseppet elfeledkeztek volna róla, hogy egyedül vagyok. Én pedig gondoltam egy merészet és röviden, tömören belemondtam a szemükbe az igazságot. Vagyis azt, hogy nem fogok megnősülni, egyébként sem kellenék, max. jobb híján, mivel úgyis mindig egy senki voltam. Azonkívül szülőnek is pocsék lennék az előéletem alapján, azt pedig végképp nem akarom, hogy ha esetleg fiam születne, ő is végigélje mindazt, amit én.
A reakció a leesett áll és a döbbenet volt. Én azt nem értem, hogy mi a különbség aközött, hogy valaki mindezeket kimondja magáról vagy mások teszik a háta mögött?
Nem tudom, nekem erre nem lenne döbbenés a reakcióm. Akiket ismerek, azon inkább kaján vigyorral reagálnának.
Más ha azt mondom:
Nem megyek férjhez.
VAGY
Nem megyek férjhez, különben sem kellenék senkinek.
Utóbbit szánni lehet.
Mert azt szeretnék,hogy ne így legyen,és ők nem látják kívülről ennyire vészesnek a helyzetet.
Én is megmondtam már a szüleimnek,tesómnak,hogy nekem nem lesz semmilyen családom,gyerekeim,de még csak párom sem.
Mert nem kellek egy nőnek sem,nem születtem helyesnek,így még csak észre sem vesznek a nők,de ha észrevesznek is,akkor meg megaláznak,kinevetnek...
23/F
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!