Hogyan dolgozzam fel?

Ezt a legtöbben így érzik.

A legtöbb esetben addig amíg nem találkoznak mással.

Amíg tényleg nincs más nő vagy pasi a láthatáron akinél halvány esély is lenne addig nehéz.

Megint könnyebb ha a munkád leköt, ha otthon nem egész nap filmet nézel és netezel, ha van baráti kör.

Ameddig nem találkozol olyannal, aki ezt felülírja benned, addig ezt fogod érezni. És teljesen megértelek, mert ugyanebben vagyok, annyi különbséggel, hogy én kapcsolatban is voltam a számomra tökéletessel. Mindenkit hozzá hasonlítok, mindig az a gondolatom, hogy XY-nal mennyivel jobb volt, mennyivel jobban éreztem magam vele. Még én sem találtam meg azt a személyt, aki elfeledtetné velem, és szerintem egy darabig nem is lesz. Az esélyt mindig megadom, ha jön egy ígéretesnek tűnő partner, de ezek gyorsan kifulladnak. Egyszerűen nincs meg ugyanaz az érzés, mint a másiknál volt.

Ettől függetlenül jól érzem magam egyedül, vannak céljaim, programok szinte mindig vannak, nem unatkozom, boldog is vagyok.

Ugyanígy érzek egy férfi iránt.

Randiztunk is, megvolt a kémia, viszont úgy döntött, nem engem vàlaszt, hanem valaki màst... Ugyanis ez így kevés volt.Ennek ellenére mégis reménykedem.

Szerintem amikor ez a bizonyos remény meghal benned, akkor lesz csak vége.