Mi az oka hogy egyre nehezebb párt találni komoly kapcsolatot kialakítani fenntartani?

10-es, köszönöm a hasznos kiegészítést, én írtam a 8-as választ. Néhány gondolat az általad leírtakhoz:

"Hogy átlagos emberek akik régen megfeleltek és jó partinak számítottak, manapság már kevésnek számítanak"

Felmerül a kérdés: miért? Miért nem számít jó partinak egy átlagos férfi, átlagos élettel? Én úgy látom, hogy ebben is a közösségi médiának van nagy szerepe. A szocmédián csupa életet két kanállal habzsoló embert látsz. Azok a nők, akik "kénytelenek" beérni átlagos partival, frusztrációt élnek meg. Egyébként a férfiak is ugyanúgy frusztráltak ettől - mivel elsősorban gazdasági problémáról beszélünk és ha a mai magyar viszonyokat nézzük, akkor azt látjuk, hogy egyre kevesebb ember képes felsőközéposztály-beli életszínvonalat fenntartani nemtől függetlenül. A különbség az, hogy bár mindkettőjük lehetősége megvan arra, hogy az életminőségén javítson (fejlessze, képezze magát, karriert építsen, amiből aztán mehet a sok insta fotó stb), a nők óriási kísértést éreznek, hogy visszanyúljanak a hagyományos szerepekhez és a férfin kérjék számon, mondván, Ő A FÉRFI, az ő dolga megteremteni a jólétet. Nyilván ez sokkal egyszerűbb, csak akkor az egész egyenlőségi eszme mehet a kukába, mert ugyanott tartunk, mint 100+ éve, amikor vagyon alapján választottak párt az emberek. Csak akkor meg minek ez a romantikus körítés?

"Meg ugyanez a felelősség, hogy elvileg közös döntés, vagy bizonyos dolgokban a nő dönt, de a felelősségét már mégis nagyon sok esetben a férfira hárítanák csak és kizárólag"

Meglátásom szerint a férfiak annak reményében mondanak le a döntési jogukról, hogy a felelősség egy részét - az egyenlőség szellemével összhangban teljesen jogosan - áthelyezzék a nőre. Csakhogy itt ismét előjönnek a "régi szép" eszmék, és ha valami nem az elvártak szerint alakul, akkor jön az, hogy "Te vagy a férfi..." Rosszabb esetben: "nem tudok rád férfiként FELNÉZNI".

Azért a japán társadalom az nagyon nagyon más. Ott tényleg brutálisan munka alapú minden, a kezdettől erre vannak gyerekként nevelve. Van úgy hogy inkább öngyilkos lesz, ha szégyent hozott a cégre. Erre teszik fel az életüket, hogy majd egy cégnél dolgozzanak, sokszor egyetlen cégnél életük végéig. Extrém sok munkaóra, de már az oktatás alatt is alig van szabadidejük iskolásként. Iszonyat nagy elvárások még ezen kívül is, ha jól tudom ott tényleg az az alap hogy a férfinak kell eltartania a nőt. A fiatalok helyzete meg végképp gáz, sokan nem is akarják azt az életet, inkább bezárkóznak fiatal koruktól már remetének. Ráadásul ott aztán végképp digitális minden, annak meg van egy erős elidegenítő hatása. Ja és persze a rengeteg elfojtástól nagyon sok fétis, perverzió is kialakul, az szintén inkább az önkielégítés felé terel.

Szóval jól teszi az ottani állam hogy felméri ezeket a dolgokat, de a magyar helyzetet azért mégse túl szerencsés egy keleti kultúrával összevetni. Főleg egy ennyire szélsőségessel.